A+ A A-

Még a jót sem akarom hallani, mert nem hiszek abban, hogy az embert csak jók érik.

  • Közzétéve itt: Tenyerünkben a jövő? - Riportkönyv

Szalóczy Pál
rádió- és televízióbemondó


A tenyérjóslásban járatlan vagyok. Mindig szkeptikus voltam a jóslásokkal kapcsolatban. A tenyérjóslást is csak annyiban fogadom el, hogy a tenyér minden embernél specifikus. Kizártnak tartom viszont azt, hogy a tenyér rajzolatából bármiféle következtetéseket lehessen levonni a jövőre vonatkozóan. Szerintem lehetetlen megjósolni valakinek az életútját a tenyérből, bár elképzelhető, hogy a jelek és rajzolatok valamilyen formában utalhatnak az ember karakterére. A nagynénémnél egyszer régen egy öreg néni babból jósolt. Babos kendőből szedte elő a babokat, csoportosította, aztán mindenféle hókuszpókuszt mondott. Én játékból végigültem, de nem tudtam komolyan venni, csak mosolyogtam.

Az asztrológiában azonban bizonytalan vagyok. Szerintem nem mindegy, hogy a világ milyen konstellációban van az ember születésekor. Ez elég misztikusnak tűnik, és nincs tudományos magyarázata, mégis lehet benne valami igazság. A horoszkóp jellemre vonatkozó megállapításai túlnyomórészt találóak. Az ember karakterét meg lehet rajzolni asztrológiai alapon, de jóslásra alkalmatlan. A tenyérjóslásban is az hihető, hogy a tenyeremből tudnak esetleg valami jellegzetességet mondani.

Egyébként sem vagyok kíváncsi a jövőmre. Engem idegesítene, bennem félelmet keltene, ha valaki a jövőmre vonatkozóan nyilatkozna. Még a jót sem akarom hallani, mert nem hiszek abban, hogy az embert csak jók érik. Tételezzük fel, hogy mégis jósolnának: akkor ott motoszkálna állandóan az agyamban, hogy erre is, arra is vigyázni kell. Mi lesz? Mi válik be abból, amit mondtak? Mi lehet az, amire csak homályosan céloztak? Mikor fog bekövetkezni a jó, és mikor a rossz? Állandóan csak ez foglalkoztatna, idegesítene, befolyásolna, és pont emiatt követnék el hibákat. Nem azért mert megjósolták, hanem azért, mert csak a jóslatokra koncentrálnék, és nem mindennapi tevékenységemre. Valószínű, hogy sok ember kíváncsi a jövőjére, én viszont csak azt szeretném tudni, hogy a legközelebbi feladatomat hogyan tudom megoldani, és milyen utat válasszak hozzá. Ezt az utat pedig a jóslatok nem mondják meg nekem. Tehát én nem akarom tudni, hogy mi lesz velem holnap, a jövő héten vagy az elkövetkezendő életemben.

Apám orvos volt, ő ellenzett mindenféle jövendölést. Az édesanyám viszont fogékony volt a jóslatokra. Még gimnazista koromban megcsináltatta a horoszkópomat egy híresnek tartott jósnővel. Ezt a horoszkópot eldugta előlem. A titkolózás balsejtelmeket ébresztett bennem. Megnyugtatott azzal, hogy csak a saját részére csináltatta, és semmi rosszat sem tartalmaz. Én akkor ebbe belenyugodtam, később elfelejtkeztem az egészről. Hosszú évek múlva azonban rábukkantam erre a horoszkópra. Megdöbbentett, hogy mennyire helytállóak a jellememre vonatkozó megállapítások. Ez a jósnő engem még látásból sem ismert, ismeretlenül jellemzett, és a jellemzése illett rám, viszont a jövőmmel kapcsolatban csak közhelyeket mondott.

A Skorpió jegyében születtem. Tapasztalatom szerint a Skorpiónak rossz híre van. Ha meghallják rólam, akkor felszisszennek, különösen azok, akik járatosak az asztrológiában. A feleségem eddig menekült a Skorpió férfiak elől, és mit tesz a sors, pont egy Skorpió lett a férje.

A hitről mi a véleményem? Engem még megkereszteltek, én még jártam hittanra. A szüleim életük végéig vallásosak voltak. Noha katolikus vagyok, mindig hajlottam a református vallás felé, mert a saját vallásomat merevnek, dogmatikusnak tartottam. Valójában ateistának vallom magam, ennek ellenére a hitnek nagy fontosságot tulajdonítok. Nem szabad hagyni, hogy kivesszen az emberekből, mert a hit az, ami egészen magasztos régiókba tud juttatni. A mi szakmánkban a nagy idegi megterhelés miatt rendkívül erős stresszhatásoknak vagyunk kitéve, ezért néha előfordul, hogy félig komolyan, félig gyerekesen egy-egy imát elmormolok. Kezdetben rettenetesen drukkoltam, és sokszor lámpalázas voltam. Ilyenkor mindig olyan érzésem támadt, hogy nem tudok megfelelni a kívánalomnak, ami biztos bukást jelentett volna. Ezek feloldása céljából egy furcsa reflex hatására kezdtem el fohászkodni. Mindig ugyanazt a gyerekkori imát: a Miatyánkot. Az ima után mindig megszállt a nyugalom. Erre még mostanában is szükségem van.

A miszticizmus felé fordulás világjelenség. A mi társadalmunkban azért terjed fokozottabban, mert egy időben ki akarták irtani az emberek tudatából. Elgépiesedett világunkban, rohanó életünkben, feszültséggel teli napjainkban, ha összejönnek a bajok, akkor nincs kihez, mihez fordulniuk az embereknek, ez bizonytalanságot, félelmet kelt bennük. Napjainkra a tudomány is olyan magas régiókba jutott, hogy a közember már nem képes követni, sem felfogni, mert nincs magyarázat rá. Tapasztalatokat gyűjtünk, de fogalmunk sincs az összefüggésekről. Minél jobban keressük a magyarázatot, annál nagyobb káoszba jutunk. Ettől az ember megretten, és hajlik a misztikus magyarázatra. Ellenpólusként ezért fordul a természetfelettihez. A misztikumban keresi mindazt, amit a modern világ elvett tőle: a hitet. Ez pedig lehet tenyérben való hit, a csillagokba vetett bizalom vagy esetleg templomba járás.

További olvasnivaló

Karácsonyi csókok

A csókok, vagyis a puszedlik (régi nevükön, a puszerlik) apró, kerek, édes sütemények. A csókok elkészítése nem kíván nagy sütési előképzettséget, rutint, ezért még a kezdő háziasszonyoknak is bátran...

Folytatás...

Pisilés közben félrehúzza előlem a leped…

Bár buszunk már az indítóállomáson ácsorog, semmi jelét sem látjuk, annak, hogy félóra múlva útra kelhetnénk. A mélyhűtött pléhjárgány teljesen üres, utasnak és személyzetnek még nyomát sem látni. Hasszán korán...

Folytatás...

A nyúl

A folklórban a nyúl – páratlan nemző- és szaporodóképességének köszönhetően – gyakran a termékenység vagy az újjászületés szimbólumaként jelenik meg, és már hosszú ideje a tavasszal, illetőleg „húsvéti nyusziként”...

Folytatás...

Mennyi ideig marad gyomrunkban az étel?

Teljesen mindegy, hogy mit eszünk, legyen az karfiol, szalonna, őszibarack, palacsinta vagy torta, mindegyikre ugyanaz a sors vár. Az ételek útvonala azonos pályán halad előre, egy része pedig kifelé...

Folytatás...

A megújulást jelképező zöld féltékenység…

A középkorban a zöldet a szerencsétlenség és a gonosz színének tartották, és sokan magával a sátánnal társították. Egyesek annyira babonásak voltak, hogy véletlen sem öltöttek volna zöld ruhát magukra. A...

Folytatás...

’Sok szeretettel az első csikós képek’

  E szavakkal küldött Haga Zsuzsi újabb sorozatából ízelítőként három fotót, melyek nem sokkal a „lógyerek” születés után készültek. Nagyon megörültem a fényképeinek, mert sikerült megragadnia és rögzítenie azt a...

Folytatás...

Április bolondja

  Április első napja a világ számos részén a tavasz kezdetének tréfás ünnepe. Ezen a napon régi szokás, az emberekkel bolondos tréfákat űzni, vagyis "április bolondját" járatni velük. Ez az időpont...

Folytatás...

Állatövi jegyek

Az állatöv tizenkét csillagképe felfogható úgy, mint tizenkét állomás a Nap éves körpályája során. A nyugati asztrológusok szerint a Nap tizenkét zodiákusa, azaz állatköre közül, nyolc ábrázol valamilyen valódi...

Folytatás...

Kókuszdió

A világutazóknak e gyümölcsről elsősorban a meleg tengerek és a napos tengerpartok jutnak eszükbe, viszont a trópusokon élő emberek számára a kókuszpálma az „élet fája”, mely évezredek óta jelentős...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom