A+ A A-

Srinagári buszra várva, lepedőnkbe burkolózik

  • Közzétéve itt: Kasmiri kirándulás


A járdaszegély mellett szemétkupacok „díszlenek”, elkelne egy alapos utcasöprés. Időnként egy-egy egy-egy szkúter, autoriksa és taxi hajt át a színen, az egyik járgányból két hátizsákos fiatalember kászálódik ki. Kihajtós nyári ingükkel, rövid nadrágjukkal furcsán festenek, ráadásul az egyik fiú fejét széles karimájú cowboy kalap fedi. Lenge öltözékük láttán vigasztal a tudat, hogy ők jobban fázhatnak, mint én. Anyás szívem megesik rajtuk, megértéssel felajánlom számukra lepedőnket és törölközőnket. Mint a hinduk dhotijukat, úgy tekerik maguk köré. Amerikából jöttek, egyetemisták, közel egy éve úton vannak. Világ körüli útjuk következő állomása Thaiföld, előzőleg Nepálban jártak. Örülnek a találkozásnak, hisz külföldön mindig megörvend az ember, ha más országból érkezettekkel hozza össze a sors. Feltehetően azért, mert őket is a megismerés vágya hajtja az adott országba, hasonló bennük a felfedezés izgalma, az élmények feldolgozása. E közös motiváltság, ez az együvé tartozás érzete, ami összekacsintásra készteti az idegeneket. Ám van ebben az álbizalomban valami hamis biztonságérzet.

A cowboy kalapos élénken magyarázza nekünk, hogy amikor egyszer karácsony táján meglátogatta barátját Budapesten, ugyanilyen kegyetlen hideget tapasztalt, mint ez a mostani. Egymás szavába vágva mesélünk indiai és kasmíri kalandjainkról. Izgalmas élményekkel, felfedezésekkel licitáljuk túl egymást. Mit láttunk, mit csináltunk eddig, hová tartunk, mi mennyibe került, hogy érezzük magunkat. Tengernyi kérdés és válasz. A kezdeti felbuzdulás azonban egy idő után lelohad, azt vesszük észre, hogy elfogyott a mondanivalónk. Hamarosan rájövünk arra a tényre, hogy egymás számára mégis csak idegenek vagyunk. Ilyen gyorsan érnek véget ezek a felszínesen futó ismeretségek. A kényelmetlenné váló szituációban szinte kapóra jön, hogy kisvártatva három fehér bőrű, szalmasárga hajú fiatalember közeleg felénk széles mosollyal. Jöttüket az előbbi találkozáshoz hasonló őszintének ható üdvözlés, valamint a „de jó, hogy összefutottunk érzés” és fellobbanó kíváncsi öröm kíséri.

Az öt korban egymáshoz illő, húsz év körüli fiú azonnal egy hullámhosszra hangolódik, régi ismerősként a legnagyobb természetességgel, fiatalos lendülettel és hévvel tárgyalják az őket legjobban érdeklő témákat. Az élmények sokszínű, ínycsiklandozó táljából közösen és mohón csemegéznek. „Te is? Valóban? Tényleg? Mi is. Nem viccelsz? Igazán? Ne mondd! Na, mesélj!” Jó elnézni őket, szívesen legeltetem rajtuk szemeimet. Tavaszi színfoltot jelentenek a hideg reggelen. Nem akarunk zavarni, belátjuk, feleslegessé váltunk. Sértődöttség és szó nélkül eloldalgunk tőlük. Más korosztály, más érdeklődési körrel, felfogással, vérmérséklettel és tempóval. Az átszellemült csevegésben eltűnésünket észre sem veszik.

Figyelmünk más irányba fordul. Két muszlim viseletbe öltözött nő kézen fogva vezet egy aprócska fiút.  Mögöttük szolgájuk cipeli nehéz bőröndjeiket. A buszhoz igyekeznek. A nagymamát földig érő fekete fátyol fedi. El sem tudom képzelni hol lát ki, hogyan tud közlekedni. A közelembe érve felfedezek a lepel szemtájékán két kis rácsozott, horgolt vagy stoppolt nyílást, ezen keresztül pillanthat a külső világra. A fiatalasszony - karján pár hónapos kislányával, s talán egy évvel idősebb kisfiával - nehézkesen kapaszkodik fel a busz lépcsőjén. A nagymama a hosszú útra ételhordóban hozott elemózsiával gondoskodik a lánya és az unokáinak ellátásáról. Felkelti figyelmem egy bozontos, rövid lábú, terrier formájú kutyus. Nyakán vastag lánccal kíséri gazdáját. Úgy veszem észre, hogy ő is útitársunk lesz. Fél a magas lépcsőtől, kurta lábainak túl nagy feladat felugrani. Végül gazdija segít neki, ölbe kapva teszi fel a járműre. Indiában most láttam először pórázon vezetett ebet, itt a kutyák élvezve a szabadságot, szabadon szaladgálnak.

Rajtunk és az előbb megismert öt fiatalon kívül a többi utas feltehetően mind kasmíri, arcszínűkből, ruházatukból legalább is erre következtetek. A busz megtelik, de az indulásra még várni kell, sehol sincsenek a járművezetőink. Az utasok, mint a felbolydult méhkas a kaptárba, szállnak ki-be a buszba. Egyesek cigarettapöfékeléssel múlatják az időt. Úgy veszem észre mintha eltompult, fagyos testem immúnissá vált volna a hidegre, már nem okoz olyan fájdalmat, mint kezdetben.

Közben Srínagar főteréről egymás után húznak el a különböző irányokba tartó buszok, csak mi várunk gazdátlanul. Felderül az öt fehér fiú arca, amikor feltűnik a láthatáron a busz személyzete. Mégis reménykedhetünk, végre útra kelünk. A kasmíriak másként fogják fel a dolgot, őket nem izgatja a késői indulás, számukra megszokott a késés, a pontatlanság.

További olvasnivaló

Szamár

A szamár megítélése ellentmondásos, egyrészt szent állat, az istenség egyik megjelenési formája, a vallásos tisztelet tárgya, a béketűrés, a türelem, a mértékletesség, szilárdság, bölcsesség jelképe, másrészt a stupiditás, a...

Folytatás...

Kánikula - caniculares dies

  A kutyanapok (caniculares dies) kifejezés, melyből egyébként a mi kánikula szavunk is származik, a Római Birodalom virágzása idején vált elterjedtté, és az elnevezés a Szíriuszra (kutyacsillagra) utal. A régi rómaiak...

Folytatás...

A 2:4 ujjarány, mint a termékenység, a v…

Vessen egy pillantást a jobb kezére. Melyik ujja a hosszabb, a gyűrűs- vagy a mutató ujja? Talán meglepő, de egy idegen is - aki olvasta John Manning Digit Ratio: A...

Folytatás...

Asztrológiai vonatkozások

A hinduk ismerték fel először a napéjegyenlőség precessziójának törvényét, és elsőként ők határozták meg azt, hogy a pontos napéjegyenlőség csupán minden 25 827-ik évben következik be. A hinduk számításainak helyességét...

Folytatás...

A kezeken felhalmozódó bioelektromos és …

Az emberi test tökéletes, a legmagasabb szintű önszabályozó rendszer. Minden alkotórésze összekapcsolódik, a szervei kölcsönhatásban állnak egymással. Normális viszonyok között működését a nagyszámú visszacsatoló rendszer automatikusan szabályozza és egyensúlyban tartja...

Folytatás...

Mit jelenthet a nemrég elhunyt gyermekko…

Kedves Erzsébet, ötven valahány éves vagyok, és már többször azzal a - nemrég meghalt - fiúval álmodtam, aki 16 éves koromban nekem udvarolt. Szerelmes voltam belé, hogy ő is az...

Folytatás...

Hajápolás – babonás hiedelmek a hajmosás…

Az emberek többsége fontosnak tekinti haja állapotát, sokan vannak, akik nem sajnálják a pénzt, az időt, és minden erőfeszítést megtesznek a hajkoronájuk szépsége és egészsége érdekében. A tehetősebbek hajszobrászokhoz, fodrász-...

Folytatás...

A sokoldalú gyógyító, áldásos citrom

A citrom gyógyhatásáról Theophrasztosz (i.e. 371 - 287) görög filozófus i.e. 310-ben azt írta, hogy minden mérgezés ellenszere. Id. Plinius, (23 - 79) a híres római természettudós a citromot kígyómarás...

Folytatás...

A hajvonal

A hajvonal, vagyis a homlok felső részét keretező hajas felület rajzolata, a nőknél és férfiaknál gyakran különböző alakú. A fiziognómiában alapvetően ötféle - ívelt, V-alakú, M-alakú, szögletes és hullám-formájú -...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?