A+ A A-

Pisilés közben félrehúzza előlem a lepedőt

  • Közzétéve itt: Kasmiri kirándulás


Bár buszunk már az indítóállomáson ácsorog, semmi jelét sem látjuk, annak, hogy félóra múlva útra kelhetnénk. A mélyhűtött pléhjárgány teljesen üres, utasnak és személyzetnek még nyomát sem látni. Hasszán korán kivert minket az ágyból, Abdul biztosra akart menni, nehogy nyakukon maradjunk, igyekezett minél előbb túladni rajtunk, s ennek köszönhetően elsőként érkeztünk. Az állomás információs pultjánál kapott felvilágosítás szerint másfél óra múlva indul Delhi felé a busz. Indiában a másfél óra minimum két órát jelent. Alszik még a város, csak néhány hozzánk hasonlóan korán kelő, vagy alvajáró szédeleg a kihalt téren. Megállapodásunkhoz híven házigazdánk prezentálja a menetjegyeket, mi válaszul átnyújtjuk a kialkudott tarifát. A kapott pénzt bizalmatlanul számlálgatja, Attila pedig a menetjegyeket vizsgálja gyanakvón. Még rágondolni is rossz, hogy a busz Delhi helyett az ellenkező irányba, Lehbe vigyen. Házigazdánk rezzenéstelen arccal búcsúzik, mindkettőnkkel kezet ráz. Áttetsző szürke szemének vádló pillantása jelzi, még most is neheztel ránk a tegnap esti elmaradt üzletkötés miatt. Mint a kámfor, oly gyorsan illan el. Szempillantás alatt felszippantja Srínagar főtere.

Ránk szakad a tétlenség másfél órája, van időnk nézelődni, mászkálni és fázni. Bőröm fázósan összehúzódott pórusai emlékezetembe idézik gyerekkorom kemény teleit. A felmelegedés reményében egyik lábamról, a másikra állok, úgy topogok. Az éjszakai vad zivatar után metsző hideg árasztotta el a völgyet. A hegyek alacsonyabban fekvő gerincei frissen hullott hótól fehérlenek. A minden oldalról felmagasodó hegykoszorú ormait a párásan gomolygó felhők sejtelmesen lengik körül. A nap semmi jelét nem mutatja felkelési szándékának, mély álmát alussza egy hatalmas felhőpaplan alatt. Kasmírba beköszöntött a tél.

A szemközti kihalt piacon éhes kutyák marakodnak valami ehető koncon. A tér kétemeletes öreg házainak tetőrészein manzárdok sorakoznak, az otthoni tetőbeépítéshez hasonló megoldással készülhettek. A házak alsó traktusaiban lehúzott redőnyű bazárok élvezik a nyitás előtti nyugalmat. Babu ékszer üzletének és Juszuf elektromos cikkeket árusító boltjának kopott cégfeliratai hirdetik, hogy mire szólnak gazdáik jogosítványai. A homályos ablakok és az áttört díszítésű, faragott erkélyek mögött semmi mozgás sem észlelhető, lakói feltehetően nyugodalmasan pihennek még. Lassan ébredezik a város, de még csak elszórtan szállingóznak a térre az emberek.

A tér közepén hatalmas dobogó áll, oldalán figyelmeztető felirat: „Keep left!”, vagyis balra hajts. A dobogón a közlekedési rendőr helyett homokzsákokkal körülbástyázott, lesállásban megbúvó fegyveres katona ügyel a rendre. Feszélyez vizslató mustrája. Legszívesebben két kezemmel távcsövet formáznék, s a réseken venném szemügyre, ugyanúgy, mint ahogy ő figyel minket. Tényleg, mi lenne, ha - hozzá hasonlóan - én is gátlástalanul kukkolnám őt, vagy esetleg kezemmel géppisztolyt imitálva, felé fordulva megadásra szólítanám fel. Már lendülne karom, hogy elhatározásom tettre váltsam, de kitalálva hátsó szándékom, férjem erélyesen rám szól. „Mit csinálsz, ne játssz, vigyázz, lelőhetnek. Nem biztos, hogy díjazza tréfádat.” Igaza van, azonnal leteszek imbecillis tervemről. Jóleső érzés jár át, irigyelni való ember vagyok, hogy így óvnak, féltenek, szeretnek.

Végre kezd elevenedni a tér. Egy pék liszteszsákot cipel, görnyedt hátából ítélve sok kasmíri lepényt készít majd a lisztből. A betorkolló utakról kézikocsijukat tolva gyümölcs- és teaárusok közelítenek ráérősen. Jöttükre gyermeki módon megörvendek, hisz lesz mivel agyonütni a vánszorgó időt. A pöttyös almahalmok és a gyanús színű tealöttyök láttán azonban rögtön elmegy a vásárlástól a kedvem. A párom sasszeme azonban felfedezi az egyik kocsi sarkában a kupacban felpúpozott zacskós diót. Azonnal rácsap két csomagra. Ám éhes gyomrom a mohón bekapott, csak a szemem által kívánt zsíros nem értékeli, amint a félig rágott falatot érzékeli, azonnal összerándul. Semmivel sem vagyok megelégedve, nyűgös vagyok, önmagamat is nehezen viselem el.

A legfőbb bajom, a hideg. Másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy fázom, fázom, fázom. Mintha áram rázna, úgy reszketek folyamatosan. A buszon keresek menedéket. Lepedőbe burkolózom, lábamra törülközőt tekerek, meghúzom magam az egyik szűk ülésen. Várom a melegítő hatást, ám nem történik semmi. Belátom, az ötletszerűen magamra terített vékony textíliák nem védenek a hideg ellen. A széllelbélelt buszon mozdulatlanságba dermedten még rosszabbul érzem magam. Nem találom a helyem, ráadásul a hideg még pisilésre is ingerel. A sürgető ingerencia megfelelő hely felkutatására késztet. Ám próbálkozásom hiábavaló, sehol egy WC, egy kiszögellés, vagy esetleg egy sarok, ahol megbújhatnék. Most irigylem igazán a kutyákat, nekik nincs ilyen gondjuk. Megoldásként Attilát kérem, hogy tartsa a lepedőt elém, míg elvégzem a dolgom a palánk mellett. Kényszeredetten teljesíti kérésem, ám nincs benne köszönet, mert még mielőtt végeznék, türelmét vesztve ellebbenti előlem a vásznat, s én ott guggolok teljes életnagyságban, kendőzetlenül egy közelgő kasmíri rendőr előtt. Szégyenérzet és méreg keveredik bennem. Szemrehányásaim záporoznak párom felé, képtelen vagyok felfogni, miért tette ezt velem.

További olvasnivaló

Halva, halvá, halava

A halva (helyes kiejtéssel halvá) az édes vagy édesség jelentésű arab szóból származik. Közép-keleten annyira népszerű desszert, hogy szinte minden banketten, ünnepi eseményen felszolgálják. Ez a mézből, vajból, lisztből és...

Folytatás...

Életciklusok

Az emberek megváltoztathatják, kicserélhetik a nevüket, azonban ugyanezt a születésük időpontjával nem tehetik meg. Ezért is fontos minél többet tudnunk az életutunkról. Korábbi írásomban már bemutattam, miként határozható meg az...

Folytatás...

Mi készüljön Erzsébet napra: női szeszél…

Minden évben legalább egy hétig tart a névnapom, helyesebben a „névhetem”. Vendégeim részére naponta más-más ételsorral készülök, fő szempontom, hogy véletlenül se ugyanazokat ételeket adjam az asztalra, melyekkel az...

Folytatás...

Már ősidők óta ismeretes a sokujjúság, a…

  Dr. Métneki Júlia biológus, az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársa   A tenyér-bőrlécrajzolat már az embrionális élet második, harmadik hónapjában kialakul, és az egész élet során változatlan marad. Miután ez egy öröklött...

Folytatás...

Gandhi

Móhandász Karamcsand Gandhi, ahogy később elnevezték, Mahátma „a nagy lélek”, 1869. október 2-án, Porbandarban (más néven Szudamapuri) született, és 1948. január 30-án Delhiben halt meg.  Ősei a banijá kaszthoz...

Folytatás...

Magyar almás béles, francia és ír almato…

Most nem méltatom külön az almát (ezt már többször is megtettem), a belőle készült süteményeket meg pláne nem, mert gyanús lenne olvasóimnak, hogy folyton csak jót mondok róluk. Korábbi cikkeimben...

Folytatás...

Szerelmi vágyat keltő gyümölcsök

A gyümölcs a világ minden táján a nőiesség, a termékenység jelképe, ezért gyakorta hasonlítják például a piros ajkat az eperhez, a gömbölyű mellet az almához. De nemcsak egy-egy gyümölcs-alakú...

Folytatás...

Kínos malőr a Palika Bazárban

Delhiben előző utunk óta szinte megállt az idő, úgy tűnik, mintha minden rendíthetetlenül ugyanaz volna. Változatlan Melinda őszinte vendégszeretete, a Nirula’s fagylaltjainak íze, nem változtatott kuporgó lótuszülésén a sarki suszter...

Folytatás...

Iwi kézelemzése

Noha a tenyér felől nézve a középső ujja valamivel rövidebbnek látszik, mint a kézfeje feloli oldalon, az ujjai - a viszonylag rövid kisujj kivételével - mégis elég hosszúnak tűnnek...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?