A+ A A-

Kurukshétra, a Mahábhárata és a Bhagavad-gítá színhelye

  • Közzétéve itt: Kasmiri kirándulás


A hirtelen ébredéstől azt sem tudom, hol vagyok, a szemem ég, a szám kiszáradt, kint és bent sötétség, áporodott testszag ingerli üres gyomrom, különböző horkantások idegesítik érzékeny füleim. Lábam zsibbad, karom fázik. A nyitott ablakokon át besüvít a léghuzat. A koszos ablakfüggöny minduntalan az arcomba csap. Megborzongok. Attila mellettem ugyanolyan vagy hozzám hasonló lehetetlen pózban szenved, félig fekszik, félig ül. Nem irigylem, térfogatra a kisebb én vagyok, azonban mindkettőnk kényelmetlen ülőhelye azonos méretű. Szorongunk az ülésnek nevezett kalodában, és szorongunk átvitt értelmében is. Vajon hová visz minket ez a busz? A kérdés költői, mert tudjuk, hogy Kasmírba.

Jé! - csodálkozom rá hirtelen a helységnévtáblára, hisz ez Kurukshétra. Osztozni akarok a felfedezés örömén, oldalba bökve ébresztem párom, aki a máskor morgást kiváltó keltést most szemmel láthatóan nem bánja. Legalább nyújtózkodhat egyet. Pislog, forgatja a fejét, nyújtogatja nyakát, így sem lát sokat. Aztán mikor eljut tudatáig, hogy a Kurukshétra nevet mondtam, álmosságát egyből elfelejti. Kiébredve hiányos ismereteimet Kurukshétráról szívesen egészíti ki, mint India számtalan zeg-zuga, lakott és lakatlan helysége egyaránt, rengeteg mesés információt rejt. Attila, aki hosszú időn keresztül tanulmányozta előszeretettel a Gítát, most a lényeget röviden - magasröptű vallásbölcseleti értékelés nélkül - a következőkben foglalja össze.

Ezen a síkságon játszódik az indek egyik nemzeti eposza a nagy Bhárata háborút elbeszélő Mahábhárata-juddha. Ez a most békés sötétségbe burkolózó táj, a Kuru-mező volt a helyszíne annak a véres csatának, amelyet a Bhárata nemzetség két ellensége ága, a Kauravák és a Pándavák vívtak egymással. A trónviszály miatti kirobbant háború tizennyolc nap után a Pándavák győzelmével ért véget. A csata közvetlen kitörése előtt a Pándavák seregének fővezére, a vitéz Ardzsuna királyfi megrettent a rokonvért követelő testvérharc gondolatától, szívesen visszakozott volna.

Lelkiismereti döntéséhez segítségül hívta barátját, Krisna herceget, tőle kért tanácsot, harcoljon-e vagy sem. Krisna eloszlatta kételyeit, igenlő válaszával biztatta Ardzsunát a küzdelemre. Mint mondta, a harcos feladata, hogy harcoljon, és ha kell, öljön, a harcban csak a testet pusztíthatják el, mert a lélek az halhatatlan. Kettejük párbeszédéről szól az eposz valószínűleg legérdekesebb részlete a Bhagavad-gítá, avagy az Isteni Ének, más fordításban a Magasztos Szózata. A Gítában Krisna Ardzsunát oktatja a legmagasztosabb bölcsességre, megismerteti vele a lélek, a világ és az isten szubsztanciáját, vagyis a legbensőbb lényegét. Feltárja előtte a dharmát (törvény), a dharma és a karma (cselekvés) összefüggéseit valamint a bhaktit (istenszeretet) az istenhez vezető utat. Miután Ardzsuna meghallgatta a Magasztost, elkezdődhetett a harc, csatára fel Bháraták szólt a buzdító szólam.

A Gitáról szóló élethű ismertetés olyannyira felkeltette az eddig lappangó érdeklődésemet, hogy a későbbiekben igyekeztem pótolni az elmaradást, egypár érdekes adalékkal is bővítve foghíjas tudásom. Megtudtam egyebek közt, hogy a hinduk számára a Bhagavad-gítá szakrális és etikai tanítása ugyanolyan fontossággal bír, mint a zsidóknak az Ószövetség, a keresztényeknek az Újszövetség, a pársziknak a Zend-Aveszta, a buddhistáknak a Páli-Tipitaka, vagy a muszlimok számára a Korán szent írása.

Gandhi a különböző vallásokkal való ismerkedése során, amikor a Gítát összehasonlította a Hegyi beszéddel a következő megállapítást vonta le a két műből: „Egészen bizonyos, hogy nincs semmi különbség a Bhagavad-gítában kifejezésre jutó hinduizmus és Krisztus kinyilatkoztatása között. Mindkét hitvallásnak ugyanabból a forrásból kell származnia.” Indiában a Gítá páratlan népszerűségnek örvend, különösen a művelt hinduk körében, akik előszeretettel tanulmányozzák, értékelik és idézik etikai, filozófiai és vallási tanait, de a keleti világnézet, életfelfogás és vallásbölcselet iránt érdeklődők ugyancsak szívesen forgatják ezt a szent könyvet.

Ismét Gandhit idézem, aki Önéletrajzi könyvében így vall a Magasztos Szózatáról: „Megragadott ez a felbecsülhetetlen értékű könyv. Egyre nagyobb hatást tett rám azóta is, úgyhogy ma azt tartom róla: ez a ’par excellence’ könyv mindazok számára, akik az Igazságot akarják megismerni. Felbecsülhetetlen segítséget adott nekem sötét pillanataimban.”

Bár illetlenség Gandhi szavai után véleményt nyilvánítanom, de rám a gítá sorai elsősorban érzelmi töltésükkel és nem logikai következtetéseivel hatottak. Az indiai életszemléletet és az áhítatos istentiszteletet hirdető gítá világi stílusán, érthető nyelvezetén és meggyőző érvelésin túl, ellentmondásosságával ragadott meg. Ez a számunkra ellentmondásosnak tartott mentalitás még ma is áthatja a hindu észjárást. Ezt a gondolkodásmódot az indiaiak - életfelfogásukból adódóan - teljesen természetesnek tekintik, csak a más koncepciójú emberek furcsállják, mint például a racionális gondolkodáshoz szokott európaiak, akik számára mindez elég érthetetlen és felfoghatatlan. Az arisztotelészi logikán nevelkedett, a célirányosan gondolkodó embereknek valóban nehezen összeegyeztethetők Krisna tantételeinek ellentmondásos különbözőségei. Érdekes, mert - indiai tartózkodásunk során - pont ez a másság ragadott meg a leginkább bennünket az itt élő emberekben. Az viszont meghökkentett, hogy a Magasztos Szózata nélkülözi az indiai gondolkozásra oly jellemző másik sajátságos princípiumot, a keleti humanizmust hirdető ahimszát, az erőszakmentesség elvét.

Miközben a Gítán elmélkedtem az idő feltartóztathatatlanul továbbpergett, és a buszunk is haladt, mert időközben megérkeztünk Harijana és Pandzsáb határához. A két állam „biztonságára” hatalmas méretű, gondosan zárt sorompók vigyáznak. A többsávos úton mindkét irányban, tömött sorban kocsik sokasága várakozik. Álmos utasokat szállító buszok és súlyos terheik alatt görnyedező teherautók, látszólag ráérősen töltik kényszerű pihenőjüket. Személygépkocsit egyet sem látok, ennek persze nemcsak a késői időpont az oka, hanem a magas építésű sorompók számukra nem jelentenek akadályt, mert azok csak a magasépítésű, felfelé termetes járműveknek állják el az útját, az alacsonyabb kocsik könnyen átbújhatnak alattuk.

Ahogy megállunk, rögtön a megszokott idilli hangulatban érzem magam, mert buszunkat azonnal körbefogják a gyümölcsöt, hűsítőt, rágcsálnivalókat kínáló árusok. Legkelendőbb a forró tea. Jó volna inni egy pohárkával - villan át agyamon -, de visszatart a tejtől oly furcsa színű, gőzölgő lé látványa. Mint valamilyen színes ind mesében, nyüzsögnek körülöttünk a lepelbe burkolt, pipaszár lábú hinduk és kontrasztként a stramm kinézetű turbános szikhek. Serényen ügyködnek, tisztogatják a bogaraktól maszatos ablakaikat, kötözik az útközben meglazult rakományaikat. Kinézetre valamennyien élénkek, frissen mozognak, míg én elcsigázottan, fáradtan ülve, csodálattal adózom remek állóképességük előtt. A nádszál vékony és egyenes büszke rendőrök hívatásuk teljes súlyával ténykednek, szigorúan, ráérősen és akkurátusan ellenőrzik az úti okmányokat. Jól szabott, khakiszínű zubbonyaikon büszkén csillog aranyozott bilétájuk, tájékoztatva az idegent hovatartozásukról.

Az egyik sátor mentén - nem messze tőlünk - egy nehezen kivehető alak az útszéli lámpa homályosan gyatra fényénél - ha jól látom - újságot olvas. Nem akarok hinni a szememnek, hiába a tudásszomj nem ismer akadályt. Az újságot böngésző közelében vizelő férfiak sorfala, könnyítő szándékkal ürítik telt hólyagjaikat. Ez utóbbin már nem csodálkozom, mert India-szerte így szokás. A nők részére azonban szigorú a tilalom, ők csak az ammóniaszagú, csípős, bűzös latrinákra mehetnek megkönnyebbülni, persze csak akkor, ha van WC, vagy urinal (ahogy itt a vizeldét nevezik), mert ha nincs, akkor bizony találékonyságra, de leginkább valamilyen bokor vagy kerítés takarására van szükség e létfontosságú szükséglet kielégítéséhez.

Tudom, sokan tisztában vannak a Mahábhárata eposzfolyam hatalmas terjedelmével, de most mégis leírok néhány elképesztő adatot róla. A 18 énekből álló eposz 200 000 verssorból áll. Érdekes, hogy az eposzba ágyazott 700 soros Bhagavad-gítá ugyancsak 18 énekre tagolódik. Mindkét mű szanszkrit nyelven íródott, és - bár egyesek az ős-eposzt Vjásza mitikus bölcs művének tulajdonítják - egyikük szerzője sem ismert. A kutatók szerint fokozatosan, legalább fél évezred alatt jött létre, s az i.sz. 4. századában nyerte el végleges formáját. A tudósok kiszámították, hogy a kurukshétrai ütközet i.e. 3102. február 8-án kezdődött. A Mahábhárata eposzban a Kuruk mezeje szent helyként, mint „földi ég” szerepel, ahol havonta megjelennek Bráhma főisten vezetésével az istenek és a bölcs risik, és ahonnan az elhunytak haláluk után, kiváltságként egyenesen a mennyországba jutnak. A bedekker szerint ez a hely a turisták számára nem túlságosan vonzó, a hinduk azonban tisztelettel keresik fel csatájuk színhelyét, ahol legalább 350 zarándokhely várja őket. Oly nagybecsű ez a hely a hinduk számára, mint a görögöknek Trója.

Hozzászólások  

0 #6 Rosta Erzsébet 2012-08-25 08:16
Kedves Zsigmond! Re: #4
Szerencsém volt, és a világhálón digitalizált formában megtaláltam Phulgenda Sinha könyvét, melyre a Bhagavad-gíta kapcsán hivatkozott. Ennyi idő alatt nem volt időm végigolvasni, az viszont egyértelmű, hogy az eredetinek vélt Bhagavad-gíta nem sz Ön által jelzett 28, hanem 84 verssorból állt (pp. 153 - 238). Az első gyors áttekintés után érdekes és tudományos igénnyel készült munkának látszik a könyv, azonban - mivel a kérdésben erősen megoszlanak a vélemények (a tudósok többsége nem osztja ezt az álláspontot) - egyelőre maradok a hivatalos állásfoglalás mellett.
Üdvözlettel,
Rosta Erzsébet
Idézet
0 #5 Rosta Erzsébet 2012-08-25 06:16
Kedves Solo! Re:#3
Letöltöttem az Ön által megadott linken található könyveket, de nem találtam a kommentjében közölt idézeteket. Pedig nagyon érdekelne, hogy a bennük közölt meglehetősen "sommás" megállapításoka t a szerző milyen tényekkel, érvekkel támasztja alá.
Üdvözlettel,
Rosta Erzsébet
Idézet
0 #4 Zsigmond 2012-08-24 05:26
Kiegészítés a Bhagawad Gítához:

Kedves Erzsébet,

Időközben előtaláltam az anyagaim között az alábbi adatokat. Phulgenda Sinha még 1987-ben írt egy könyvet, amely az eredeti „Bhagavad Gíta As It Is” ellenkönyveként vált ismertté. Címe: PHULGENDA SINHA: THE GITA AS IT WAS Rediscovering the Original Bhagavadgita. Ez a könyv alaposan górcső alá veszi a Gítát és kimutatja, hogy annak eredetije mindössze 28 versszakból állt. A Motilal Banarsidass, vagy az Amazon.com biztosan forgalmazza még a könyvet.

Üdvözletel,
Zsigmond
Idézet
0 #3 Solo 2012-08-18 08:46
Kedves Erzsébet,
Az alábbi linken található könyvek soha nem hallott információkat közölnek. Valamelyikükben található utalás a Bhagawad Gítára is.

http://dadaji.info/FREE.DADAJI.BOOKS.HTM

Idézet:
"A mai Biblia már nem az, mint ami régen volt. A Bhagawad Gíta sem az, ami régen volt. A mai szentiratok már csak az elme szüleményei. Teljesen mindegy, hogy Bibliát, vagy a Bhagawad Gítát, vagy egy pornó könyvet olvasol.”
„A Gítában leírt háború valóban megtörtént. Akkoriban létezett egy nagyon fejlett civilizáció. Sokkal pusztítóbb fegyvereik voltak, mint a mai atombomba. Volt akkor egy világháború. Az emberiségnek csak egy-hatoda élte túl. Minden megsemmisült akkor. Ennek a háborúnak ma már nyomát sem találod itt a Földön.”

Üdv.
Solo
Idézet
0 #2 Rosta Erzsébet 2012-08-11 11:03
Kedves Solo!
Köszönöm észrevételét, mellyel ráirányította figyelmem a Kauravák és a Pándavák között Kurukshétránál lezajlott háború időpontjával kapcsolatos vitára. Néhány – általam, relevánsnak tekintett - forrás (http://en.wikipedia.org/wiki/Kurukshetra_War; http://www.indianetzone.com/38/battle_at_kurukshetra.htm; http://ignca.nic.in/nl002503.htm; http://www.jatland.com/home/Historicity_of_the_Kurukshetra_War) áttekintése után valószínűsíthet ő, hogy a korábban legnépszerűbbne k tartott dátum (i. e. 3102. február 8-a) nem helyes. Mivel a különféle tudományos szakértők – csillagászok, asztrofizikusok , matematikusok, történészek, archeológusok stb. – vitájának eldöntésére nem érzem feljogosítva magam, úgy határoztam, törlöm a kérdéses mondatot.
Ami pedig az eredeti Bhagavad-gítá méretére vonatkozó megjegyzését illeti, megköszönném, ha megadná a forrását, mert a rendelkezésemre álló lexikonok, könyvek, valamint a világhálón elérhető elektronikus információk ezt nem erősítik meg.
Üdvözlettel,
Rosta Erzsébet
Idézet
0 #1 Solo 2012-08-10 16:59
Hello,

A Bhagavad Gíta eredetileg mindössze 28 versszakból állt. A jelenlegi forma a papok munkája, és nem sok köze van az eredetihez.
A Mahabhárata háború idejének kiszámításához jobb, ha az európai "tudósok" hozzá sem szólnak.
Egy indiai csillagász, Dr.P.V. Vartak igen alapos, körültekintő számítása szerint ez a háború B.C. 5561 október 16-án zajlott, tehát 7573 évvel ezelőtt.
Üdv.
Solo
Idézet

További olvasnivaló

Szerelmi vágyat keltő gyümölcsök

A gyümölcs a világ minden táján a nőiesség, a termékenység jelképe, ezért gyakorta hasonlítják például a piros ajkat az eperhez, a gömbölyű mellet az almához. De nemcsak egy-egy gyümölcs-alakú...

Folytatás...

A sokoldalú gyógyító, áldásos citrom

A citrom gyógyhatásáról Theophrasztosz (i.e. 371 - 287) görög filozófus i.e. 310-ben azt írta, hogy minden mérgezés ellenszere. Id. Plinius, (23 - 79) a híres római természettudós a citromot kígyómarás...

Folytatás...

A kurkuma kiváló fűszer és gyógyszer, a …

A gyömbérfélék családjába tartozó sárgagyökér, vagyis a kurkuma (latin nevén curcuma longa) már az ókorban használatos volt fűszerként, keményítő, festékek, színezők készítésére. A gyógyászatban, mint serkentőszert, aromás illóolajait pedig illatszerként...

Folytatás...

Cérnametélt édességek, khírek és firnik

Valamikor azt hittem, hogy a cérnametélt kizárólag csak húslevesbe való, aztán vegetáriánussá válásunk után zöldséglevesbe főztem levesbetétként. A zöldséges chop-suey - melynek receptje nemrég jelent meg honlapomon - elkészítésénél...

Folytatás...

Pakisztán - Carnet-ra várva Iszlámábádba…

  Nagyobb térképre váltás   Kényszerpihenőnket töltjük Iszlámábádban. Már több mint két hete várakozunk a továbbutazáshoz szükséges dokumentumra. Napjában többször is „imába foglalom” a három követséget (az iránit, a pakisztánit és az indiait)...

Folytatás...

Ritkán előforduló jelek

Egyes szerzők néhány furcsa, a tenyérben csak elvétve előforduló jelről is beszámolnak. Ilyen például a dárda-jel, egy nagyon ritka szimbolika, amely ha a hüvelykujj párnáján (vagyis a Vénusz-dombon) található...

Folytatás...

Karácsonyi ajándékozás

A világon mindenütt elsősorban a gyerekek várják izgatottan a karácsonyt, mert ekkor megajándékozzák őket. Az ajándékokat hozhatja Télapó, Karácsonyapó, Jézuska, jószívű boszorkány vagy egy kis manó. Az angol gyerekeknek a Karácsonyapó...

Folytatás...

Étkezési szokások Indiában

Az indiai háziasszonyok naponta háromszor főznek, mivel az előző étkezésből megmaradt, állott ételt nem szolgálják fel. A készételt azonnal, frissiben tálalják. A menük általában 3-4 fogásból állnak, figyelve arra...

Folytatás...

Dávid Ibolya kézfeje

1954. augusztus 12-én született Baján. Házas, férje közjegyző. Két gyermekük született. 1981-ben a pécsi JPTE-n szerzett jogi diplomát. 1985-ben letette az ügyvédi szakvizsgát. Tamásiban, a helyi ügyvédi munkaközösségben dolgozott, majd...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?