A+ A A-

INDIA - ahogy megismertem


Négy alkalommal jutottunk el Indiába, ezalatt közel fél évet töltöttünk ott. Keresztül-kasul, északról délre, nyugatról keletre bejártuk ezt a hatalmas országot. Sokat időztünk Új-Delhiben a fővárosban, voltunk fenn északon, az óriás hegyek övezte, meseszép környezetben fekvő boldog völgyű Kasmírban, a Dalai Lámának otthont adó Dharamszalában, virágot vittünk a Dardzsilingben elhunyt Körösi Csoma Sándor sírjára. Lent délen, az Arab tenger áztatta gyönyörű Keralát háromszor is felkerestük, keleten végigbarangoltuk Orissza államot, melyről azt írják, hogy „Aki ismeri Orisszát, elmondhatja, hogy ismeri Indiát.” Mély érzelmeket keltett bennünk Nyugat-Bengál fővárosa, Kolkata (a korábbi Kalkutta), nyugaton pedig szinte elszédültünk, a ma Mumbainak nevezett óriási metropolisz, Bombay izgalmas, lüktető sokasága láttán. E két hatalmas metropolisz egyszerre késztetett minket viszolygásra és csodálatra.

Utaztunk vonaton, buszon, repülőgépen, szkuteren, motoros és lábbal hajtott riksán, egy alkalommal elefántháton is; a harmadik utunkon pedig levezettem több ezer kilométert személygépkocsival, ami az indiai utakon nem kis teljesítmény. Mint sok más látogatót, már az első vizitünk írásra késztetett, elsősorban magamnak rögzítettem, örökítettem meg mindazt, ami - bár ezt akkor még nem tudtam - kitörölhetetlenül belém vésődött. A következő alkalommal tovább raktároztam magamban az észlelteket, átélteket, látottakat. Harmadik utazásunkról, melyet egy kölcsönautóval tettünk meg, férjemmel egy könyvet írtunk. A negyedik utunk is kalandosra sikerült, hisz az indulásnál meglovasították útitáskánkat, s a repülőgép meghibásodása miatt, nem Párizson keresztül repültünk Bombayba, hanem Koppenhágán át Delhibe, ott derült ki, hogy nincs poggyászunk, az egyetlen táskánk, melyben a ruháink voltak, egyszerűen eltűnt. Delhiből csak több órás várakozás után - mindössze egy bedekkerrel, egy szótárral és egy neszesszerrel – repültünk Mumbaiba, ahol a hotelben - látván, hogy csomag nélkül érkeztünk - előre kifizetették velünk a szállásdíjat. Attól tartottak, hogy fizetés nélkül meglépünk.

India megítélése, mint ahogyan korábban sem volt az, ma sem egyértelmű. Valószínűleg mindenkinek megvan a maga saját India-képe. Sokan nem szeretik ezt a színpompás, sokvallású, ezernyelvű, megmagyarázhatatlan Janus-arcú országot, csak a rosszat veszik észre, becsmérlően beszélnek róla, undorodnak a felgyűlt szemét láttán, viszolyognak a bádogviskók látványától, a kéregetők sokaságától. Mások viszont rajonganak érte, csodálatosnak, mesésnek tartják, képesek a sok szépet, értékeset, vagy a megindítóan kedves gesztusokat is észrevenni, felfogni. Indiában nem lehet unatkozni, szinte minden pillanatban újabb és újabb ingerek - színek, hangok, illatok - érik az embert, és tengernyi megfejthetetlen, átláthatatlan, megmagyarázhatatlan teória bölcsője e hatalmas ország. Ahogyan Csalo! Csalo! című könyvünk elején írtuk: „(…) India nem a racionális, hanem az intuitív emberek világa. Egy olyan ország esetében, melyről nem lehet semmi olyat állítani, melynek ne lenne az ellenkezője is igaz; melyet közhelyszerűen, sommásan az ellentétek országának neveznek, mely, noha rohamosan modernizálódik, sok tekintetben mégis megrekedt a középkornál, melyről elmondható, hogy egyszerre vonzza és taszítja az embert, mely ugyanabban a pillanatban mutatkozik gazdagnak és szegénynek; nem sok értelme van a logikus érvelésnek. (…) India elsősorban érzelmeket ébreszt, hangulatot kelt, éppen ezért csak belülről, spirituálisan közelíthető meg. Nem lehet leírni vagy megmagyarázni, csak sejtetni engedi magát; e földrésznyi hatalmas ország belső lénye a nyugati, racionális elme számára megfejthetetlen rejtély, elérhetetlen, megfoghatatlan talány.”

Nem tagadom, „beleszerelmesedtem” Indiába. Idővel felfedeztem magamon, hogy India átformált, már másként viszonyulok a világhoz, elveim cizelláltabbak lettek, életfelfogásom finomodott, segített abban, hogy másként gondolkozzak, hogy másokkal szemben még toleránsabb, befogadóbb, megértőbb legyek. Pedig ottlétemkor bizony sokszor dohogva fogadtam meg, ebbe az országba soha többé nem teszem be a lábam. Aztán egy kis idő múltán ismét és ismét hatalmába kerített India iránti nosztalgiám. E vágyakozásra nem tudok rövid, de még kevésbé ésszerű magyarázatot adni, de talán erre nincs is szükség.

Mivel sokan keresték meg, olvasták el, vagy töltötték le Indiáról szóló útikönyvünket, e cikksorozattal kibővítem az ott leírtakat, és megkísérlem visszaadni mindazt, amit Indiáról megtudtam, amit Indiától kaptam. Megpróbálom érzékeltetni a tőlünk eltérő észjárásukat, felfogásukat, szokásaikat. Írok élményeinkről, benyomásainkról, emberekről, gyerekekről, néhány megbocsátható becsapottságról, átverésről, és az általunk nehezen érthető furcsaságokról. Megemlékezem Indiában élt nagyszerű magyarjainkról, és a magyarok előtt kevésbé ismert, de az indiaiak által tisztelt nagyságainkról. Írok a szentnek tartott tehenekről, hindukról, szikhekről, muszlimokról, mindenről, ami csak eszembe jut. S ha sikerül honlapomra varázsolnom mindazt, amit elterveztem, talán kiderülhet, milyennek látom, milyennek ismertem meg Indiát.

Hozzászólások  

0 #2 Sophie 2013-01-31 07:55
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, pár napja érkeztem meg New Delhibe, itt fogok dolgozni modellként 3 hónapig. Szabadidőmben mindig olvasgatni fogom! :)
Idézet
+2 #1 Cabrera Borsodi Éva 2010-06-10 17:58
Drága Erzsike,

Fiamnál vagyok, így Internethez jutottam (rövidesen otthon is lesz) és nagyon boldog vagyok, hogy olvashatom az írásaidat az én legkedvesebb témáimról. Nagyon szép és nagyon tetszik a honlap és már alig várom, hogy minden nap olvashassam.

Puszi:
Cabrera Borsodi Éva
Idézet

További olvasnivaló

Ízelítő a könyvből: Szócikkek: I-M

IAz igazgyöngyöt felhasználják szerelmi bájitalokban.Az ikreket rejtély és titokzatosság lengi körül. Általában az iker-fivérek közül az egyik jó és hasznos, a másik haszontalan, rossz.A muszlim törökök néphitében a délutáni ima...

Folytatás...

Hasznos konyhai praktikák

A friss fokhagymagerezdeket ne vágjuk apróra, hanem késsel törjük össze, vagy dörzsöljük szét. A fokhagyma erős szaga csökken, ha néhány percig sós vízben áztatjuk. Ha friss fokhagyma helyett fokhagymaport...

Folytatás...

Emese kézelemzése

A keze - a különböző ujjvégződések alapján is - a vegyes kéztípusba sorolható. Az ilyen kezeken felfedezhető különböző ismertetőjegyek ellentmondásossá és nehezen körülírhatóvá teszik ezt a kéztípust. Azt, hogy kéz...

Folytatás...

Ljudka kézelemzése

  Lehet, hogy csak az erős fénytől látszik fehér színűnek a keze, ám ha a valóságban is ilyen sápadt, a természetes fehér szín vérszegénységre, de elsősorban lágy természetre utalhat. A fehér...

Folytatás...

Az agy

Az ősi egyiptomiak számára az agy nem sokat jelentett, a koponya egyfajta „töltőanyagának” tekintették, az intelligencia lakhelyének a szívet tartották, ezért a mumifikálás során - más fontos szervekkel ellentétben -...

Folytatás...

A derék

Az emberi test bordák alatti része, vagyis a csípők és a mellkas közötti - deréknak nevezett – terület elsősorban a nők karakteréről, jövőjéről árulkodik.Azt mondják, a kicsi derék rövid életet...

Folytatás...

Megtévesztő, félrevezető állatnevek

Nem minden az, aminek látszik, mondja a közmondás, de sokszor még csak az sem, aminek nevezik. Ha egyszer valami rosszul, vagy helytelenül rögzül a köztudatban, azon utólag már nehéz, vagy...

Folytatás...

Mit jelent a lábujjon megjelenő gyűrű fo…

A kérdésben jelzett gyűrűszerű kinövés valószínűleg a granuloma annulare nevű bőrbetegség tünete lehet, amelynek okai viszont jelenleg még nem ismertek. A statisztikák szerint granuloma annulare a családon belül több személynél...

Folytatás...

Loire13 kézelemzése

A kézfelvételeket nézegetve, a legelső, ami szembeötlik, hogy a széttárt ujjú képek valamennyikén a kisujj - mintegy különállóságát hangsúlyozva - feltűnően eláll a többitől. Amikor mindkét kézre jellemző ez, nagy...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?