|
A minap Aggod Zsuzsa Kik eszik a tojást tojással? című cikkét olvastam az Interneten, melyben Quentin Crewe angol író, újságíró és utazó gasztronómiai utazásáról írt könyvéről a Nemzetközi étlapkalauzról ír. Crewe könyvében Magyarország is szerepel, 1948-ban azt írja rólunk, hogy ízletes ételeink a bolgár saláta, a rácponty, a sólet, az erdélyi marhahúsleves, a kapor-, meggy- és a zöldbableves, valamint a tökfőzelék, a csikóstokány, a fatányéros, a dobostorta és a rakott metélt.
A cikk írója felteszi a nagy kérdést, miszerint, s itt idézném: „Egy pillanatra megfeledkezve magamról, szeretném megkóstolni a vajgaluskát és a tojáskocsonyát mint levesbetétet - na de ki tud ezekről Magyarországon?” Válaszom az, hogy én, de valószínűleg nem vagyok egyedül, mert sokan el tudják készíteni e két levesbetétet, sőt ismerik a receptjét például a sült borsónak vagy séberlinek is.
A mai háziasszonyoknak könnyebb a dolguk, mint a régieknek, nem kell bajlódniuk a csipetke, a csiga-, a kocka- és a gyűszűtészta, az eperlevél, vagy a cérnametélt stb. elkészítésével, hiszen valamennyi készen kapható, megvásárolható, tárolható, bármikor felhasználható, nem kell egyikkel sem bíbelődni, elég csak beleszórni egy tetszés szerinti mennyiséget a már majdnem kész levesbe, amitől az dúsabb, ízletesebb, laktatóbb lesz, ráadásul még hízni is lehet tőle.
Persze a címben említett vajgaluskán és tojáskocsonyán kívül vannak másféle levesbetétek is: mint a csurgatott tészta, a dara- vagy a májgaluska, a palacsintametélt, a sültborsó, vagy az egyszerűen elkészíthető pirított zsemlekockák és a habart tojás, de lehetnek olyanok is, melyekről még soha nem hallottam. Rémlik, mintha láttam volna már Mirelit májgaluskát, s zacskóban, mint leves gyöngyöt árulják a sültborsót. Jut eszembe, Édesanyám a húslevesbe néha keményre gyúrt tésztát reszelt, mi viszont a nagyra duzzadt grízgaluskákat kedveljük. Szívesen teszem zöldséglevesbe, de szeretjük a vajgaluskát, vagy az egyszerű aranyságra galuskát is.
Vajgaluska
1 felvert egész tojáshoz, 3 dkg lágy vajat keverünk és annyi lisztet, amennyit felvesz, hogy kemény galuskatésztát kapjunk. Vizes kanállal beleszaggatjuk a levesbe.
Tojáskocsonya, vagyis konzumé
1 egész felvert tojást 1 dl tejjel jól elkeverünk, majd beleöntjük egy csészébe vagy valamilyen kisebb formába, egy lábas forró vízbe állítjuk, s a vízfürdőben addig főzzük, míg meg nem kocsonyásodik. Kiborítva, apró kockára vágjuk, hús-, erő-, vagy zöldséglevesbe tesszük. Egy tál leveshez fél tojáskocsonyát lehet számítani, a nyersanyag mennyiségét eszerint kell növelnünk.
Dara- illetve grízgaluska
1 tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sárgáját, kevés sót és annyi búzadarát (kb. 4-5 dkg-ot), hogy egészen gyenge tésztát kapjunk. Általában az a jó, ha a gríz súlya a tojáséval azonos. Evőkanállal formáljunk galuskákat, és azonnal szaggassuk bele a csendesen fövő levesbe, kb. 2-3 percig főzzük, amíg a galuskák fel nem jönnek a leves felszínére. Ha nem tartjuk be a leírtakat, akkor elmarad sikerélményünk, a galuskáink vagy szétfőnek, vagy kemények maradnak.
Csurgatott tészta
1 tojást 5 dkg liszttel és kevés sóval elkeverünk, a híg tésztát forró levesbe csurgatjuk, s pár percig még forraljuk.
Palacsintametélt
1 dl tejből vagy szénsavas vízből, 1 tojásból, és lisztből sűrű palacsintatésztát kavarunk. Néhány palacsintát sütünk, metéltre vagdaljuk, és tálalás előtt tesszük a levesbe, vagy külön tányéron tálaljuk.
Pirított zsemlekocka
Zsemlét, kenyeret (az utóbbi lehet fehér és barna is) apró kockára vágjuk, és kevés olajon, állandó keverés mellett rózsaszínűre pirítjuk. A zsemle-, illetve kenyérkockákat megszáríthatjuk sütőben is, de ízletesebb, ha olajon készítjük. Elsősorban krémlevesekbe teszek zsemlekockákat, de előfordul, hogy a megpirított falatokat a leves tálalása előtt elropogtatom.
Habart tojás
A felvert tojást vékony sugárban csurgatjuk a forró levesbe, majd villával addig kavarjuk benne, míg a tojások foszlányokká nem válnak. Főleg rántott levesekbe való.
|
