|
Indiában a legeldugottabb helyen - még az országutak mentén is - hűtött italokat kínálnak. A választék óriási, számtalan ásványvízből, szénsavas üdítőből és valódi - mangó, lime lemon (zöld citrom), narancs, ananász stb. - gyümölcsléből lehet válogatni. Észak-Indiában szeretik a rózsa italt, országszerte a limonádét (nimbú pánit), Dél-Indiában pedig az ananászos vizet (vízzel higított ananászlét) és a kardamomos tejet. A nagy melegben azonban legjobban a jeges páni, vagyis a jeges víz fogy. Már az étkezést is azzal kezdik, éttermekben a pincérek kérés nélkül hozzák gyöngyöző falú kancsókban a jeges pánit, hogy a betérő vendégek, a "vándorok" felfrissüljenek. Igen népszerű a forró tejes tea, Dél-Indiában pedig a friss kávé. A tejtermékek szintén kedveltek, sokan oltják szomjukat íróval, és a mindenütt kapható lasszival (Indiában a sós joghurtot nevezik így), de joghurtot szívesen ízesítik még borssal, fahéjjal és gyömbérrel is.
Sokféle és kiváló sört árulnak, hideg sör szinte mindig, mindenhol kapható. Azonban az indiaiak zöme - az éghajlat és a vallásos előírások miatt - általában absztinens. A szeszes italokhoz csak kijelölt üzletekben, szállodákban, éttermekben lehet hozzájutni. Az itteni gin viszonylag jóízű, kiváló a rum is, a whisky viszont nagyon "kaparós". Dél-Indiában kókuszpálma léből készítenek erjesztett alkoholos italt, amiből - baráti, vagy családi körben - még az asszonyok is előszeretettel isznak. A lerészegedés ellenszereként gyömbérgyökér-darabot rágcsálnak, valamint íróból, túlérett Jack fruit magjaiból, tamarindból és az öreg rizs főzésekor keletkező léből főzött italkeveréket fogyasztanak.
Nemcsak a toddi, vagyis az erjesztett pálmalé indiai eredetű, amelyet a világon széles körben ismernek, hanem az öt alkotórészből álló - citromlét, cukrot, fűszert, vizet és rizspálinkát tartalmazó - puncs ital is, melynek elnevezése az ötöt jelentő hindi páncs szóból származik.
Fa Hszien a Gupta-időszakban (5. század) feljegyezte, hogy a szőlőből és cukornádból készült szeszes italt a ksatriják isszák, a vaisják erős égetett szeszt, a buddhista szerzetesek és a bráhminok pedig szőlőből és cukornádból készült szörpöt és tejterméket fogyasztanak, míg az alsó kasztbélieknek nincs megkülönböztető itala.
Az italok sorában meg kell említeni az istenek részegítő italát, a szómát. A régi árják körében a számos himnuszukban említett szóma fogyasztása rendkívüli áldozatnak számított. Sajnos annak a növénynek nyoma veszett, amelyből e különleges hatású szert nyerték. Feltárására számos tudós vállalkozott, de kísérletezésük nem járt sikerrel.
|
