|
oldal 1 / 2 A nyelv az anatómiában a tápcsatorna része, a nyelvészek körében pedig a nyelvi közlésfolyam, a kommunikáció eszköze. A nyelvünkkel nemcsak ízleljük, rágjuk, nyeljük táplálékunkat, hanem beszédünk formálásában is nagyban segít minket.
Nyelv szavunk számos kifejezésünkben él, például, aki elfárad a munkától, annak kilóg a nyelve; aki megszól másokat, csípős nyelvű; a rossznyelvű emberek pletykásak, rosszindulatúak; de ártó szándékú, ellenséges érzületű fecsegésről, vagy rágalmazásról árulkodnak, a nyelvére vesz valakit, vagy a nyelvét élesíti kifejezések is. Aki viszont óvatosan, tapintatosan beszél, vigyáz a nyelvére; aki képes hatni beszédével a másikra, tud beszélni a másik nyelvén. Jól felvágták annak a nyelvét, aki sokat, magabiztosan, szókimondóan, talpraesetten beszél. Járatja a nyelvét az, aki fölöslegesen sokat beszél. Nyelvén a szíve annak, aki inkább elharapja a nyelvét, minthogy elárulna valamit, vagy valakit. Jól vág a nyelve a másikat sértegetőnek; leragad a nyelve annak, aki nem tud beszélni; megoldódik a nyelve annak, aki hallgatás után váratlanul beszédessé válik; megereszti a nyelvét az, aki hirtelen hangosan kezd beszélni.
A mérleg nyelve valamely mérő eszköz mozgó alkatrésze. Nyelvnek nevezik a cipő befűzhető nyílása alatti bőrdarabkát, valamint a sípban a hangot adó kis lapocskát. Nyelvbotlásnak hívják, ha valaki mást mond, mint amit akart. Nyelvbúvár az, aki szívesen nyelvészkedik. Nyelvcsapásnak nevezik, ha valaki hízelgéssel szerez kiváltságokat. Bábeli nyelvzavar, ha egyidőben többféle nyelven beszélnek. A ne szólj nyelvem (szám), nem fáj fejem elvet követi az, aki egy témáról azért nem beszél, mert kellemetlensége lehet belőle.
A közmondás szerint: ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy; a nyelv gonosz fegyver; a nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betöri a fejét, vagyis a beszéddel sok bajt lehet okozni. Jó, hogy két nyelvet nem adott Isten az asszonynak, mondja a szólás, aminek az a jelentése, hogy az asszonyok túl sokat beszélnek és veszekszenek. Nyelvében él a nemzet, hangsúlyozzák azok, akik a nemzeti nyelvet az önálló nemzeti lét fontos tényezőjének tartják. De sokak által ismertek Széchenyi híres szállóigéjének elferdített, humoros - viccében/gyomrában él a nemzet; nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett - változatai is.
A nyelv felületének zömét apró ízlelőbimbók ezrei borítják. A szájba vett étel ezeket az ízlelőbimbókat ingerli, melyek képesek az édes, a savanyú, a sós és a keserű alap ízeket megkülönböztetni. A négyféle íz közül a nyelv a sósat és az édeset a nyelvcsúcson, a keserűt a nyelvhát hátsó területén, a savanyút pedig a nyelv oldalain érzékeli. Ebből a négy alapíz kombinációjából áll össze az ízek széles skálája.
A nyelv többnyire nem sima, felületéből a már említett ízlelőbimbók nőnek ki, az olyan nyelvet, amelyen ezek a bolyhok vagy bimbók megnőnek, szőrös nyelvnek nevezik. Ezt az úgynevezett szőrösséget okozhatja például láz, antibiotikumok szedése, vagy peroxiddal való gyakori öblögetés.
A nyelv normál állapotában rózsaszínű. Elszíneződhet, ha az illető dohányzik, bizonyos ételeket evett vagy baktériummal fertőződött. Ha a nyelv hegye elfeketedik, azt jelenti, hogy az illető gyomorproblémáját bizmuttal kezelik, a vörös nyelv vérszegénységre vagy vitaminhiányra utal. A vashiányos vérszegénység miatt a nyelv elhalványul. Skarlát esetében a nyelv kezdetben eper-, majd málnaszínű lesz. Az egyenletesen vörös nyelv a B3-vitamin, vagyis a niacin hiányáról árulkodik. A fehérfoltos nyelv lázat, kiszáradást, tartósan szájon keresztül vett légzést jelez. Az úgynevezett térképnyelvről akkor beszélnek, amikor a nyelv egyes területein durva és fehér, más részein pedig vöröses és sima felületű.
|
