|
oldal 1 / 2
Már napok óta töröm a fejem, hogy túrós finomságokról, vagy tésztafélékről írjak-e. Nehezen jutottam dűlőre, hisz a túrós és a tésztás ételeket külön-külön és együtt elkészítve is egyaránt kedvelem. Ezúttal a férjem sem tudott segíteni, ő ugyanis - bár néhányat elfogyaszt a túrós és tésztás ételek közül, és egyiket-másikat talán kedveli is - a túrós tésztát soha meg nem enné. Nem tudom az okát, ízlését - bár nem értem - tiszteletben tartom. Pedig én a túrós tésztát kifejezetten jól készítem el. Nem hintem meg a forró tésztát hideg túró száraz morzsalékával, s tetejét sem szórom meg apró üvegesre pirított szalonnával, mégis az én túrós tésztám mások szerint is nagyon finom. A titka az, hogy a már kifőtt, zsiradékra szedett csuszára vagy metélt tésztára a túrót ráolvasztom, s hogy még ízletesebb legyen, pár kanál tejföllel szaftosabbá teszem. A tálalásnál pedig pluszban is kerül tejföl az asztalra, aki többet szeret belőle a tésztán, tehessen rá.
A túrós tésztáról eszembe jut egy csuszás történet, ami alaposan emlékezetembe vésődött. Szegeden jártunk egy csodaszép langy meleg napon, a sok sétától megéhezve, betértünk egy mutatós Tisza-parti étterembe. A valódi szegedi halászlé után én balga, megkívántam a túrós csuszát. Bár ne kértem volna, mert az óriási adag hideg tésztán csak néhány szem túróbogyó fehérlett, s a rálöttyintett kanálnyi felvizezett híg tejföl sem ingerelt étvágyra. Mint fegyelmezett ember, mégis belekezdtem a fogyasztásába, de már az első falat is nehezen ment le torkomon. Észrevette ezt a főpincér, azt tudakolta, miért nem ízlik a tészta. Tisztelettudóan felsoroltam indokaim. Mire ő készségesen elvitte a tányér csuszát, s kisvártatva megjelent, szerintem az előbbi tál tésztával. Letette elém a tányért, s jobb vállam mögött megállva szinte fenyegetőzve magasodott fölém. Megszeppenve a csontos pincértől, enni kezdtem a csuszát, attól való félelmemben, ha meghagyom, kapok tőle a fejem búbjára egy jókora barackot. Nehezen, de az egészet legyűrtem. Férjem látva kínlódásom, félig lehunyt szemmel figyelt, arcán lerítt a kárörvendés.
A cikket írva, most egy másik túrós sztori is eszembe jutott. Ennek története egy vidám hangulatú borús október végi délutánra nyúlik vissza. Barátainkkal évente többször összejövünk, így volt ez azon az őszi napon is. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, most is gyerekestül, feleségestül, férjestül jött mindenki. Vonzóak számunkra ezek az ármánykodástól, irigységtől, rivalizálástól mentes délutánok, önfeledten tudunk egymásnak örülni, remekül érezzük magunkat, nagyokat beszélgetünk, s miközben cserélgetjük gondolatainkat, jóféléket eszünk, iszunk. A családok a maguk készítette ételmeglepetésekkel érkeznek, van, aki a salátákat, van, aki a pogácsát hozza, én a rétesekért vagyok felelős. A hagyománynak megfelelően most is nagy sikert arattam tökös-mákos, mazsolás-túrós, és káposztás réteseimmel, bár ez utóbbi ezúttal lassabban fogyott. Rétesevés közben egyik fiatal barátnőm újságolta, hogy nemcsak cikkeimet olvassa a Magyar Konyhában, hanem az egyik receptemet, a gombás palacsinta ajánlatomat ki is próbálta, ami nagy sikert aratott családja körében. Az elismerés jól esett. "Jó tett helyébe jót várj" - gondoltam magamban, s egy hirtelen ötlettől indíttatva, neki szegeztem a kérdést: válassz, milyen ételekről írjak a legközelebbi számban. A felelet nem sokáig váratott magára, azonnal rávágta: túrósakról.
A túrós szó varázsütésként érte az asszonyokat, hallatára valamennyien körénk gyűltek, s belekezdtük a túró dicséretébe. Egymás mondataiba fűztük mondatainkat, meglódult fantáziával soroltuk túrós készítményeink receptjeit. Ki milyen gyümölccsel: almával, körtével, naranccsal, eperrel, málnával, banánnal ízesíti a túrókrémeket. Majd következtek a különböző túrós sütemények: piték, torták, felfújtak, rétesek, fánkok, derelyék, túrós táskák, batyuk, bukták. Általános tetszés aratott a Rákóczi túrós lepény, a vargabéles, a stíriai metélt említése, ám a legnagyobb teret a túrós palacsinták: a rakott túrós-lekvárosak, a mazsolásak, a lángoló túrósak kapták. És persze nem maradhatott ki a felsorolásból a túrós pogácsa sem, melynek tésztájába kis cukrot adagolva lekváros túrókiflit varázsolhatunk. Ecseteltük, hogy milyen finomak a túróval töltött gyümölcsök, de nem maradhattak ki a felsorolásból sós túrós ételek sem. Az eszmecsere nem volt haszontalan, akkor ismertem meg a spenótos túrógombóc, a túróval töltött tök, a túrógaluskás leves és a túrós sajttekercs elkészítési módját, mindegyiket hamar le is jegyeztem. S mint a hölgykoszorú rangidőse, magam is tudtam szolgálni újdonsággal. Krumpli kedvelőként túrós rakott krumplival és túrós töltött krumplival kezdtem a sort, melyet a túrós főtt karfiol és a réteslapba burkolt kapros-túrós csusza receptje követett, majd a kókuszos paradicsommártásban tálalt mogyorós túrógolyók és az olasz szilvás túrógombócok kerültek sorra. A sokféle ízesítésű túrókrémem közül a legnagyobb sikert a tormás vívta ki.
|
