|
Jaquin angol kézelemző a 20. század harmincas éveiben kezdte tanulmányozni az individuális személyek ujjlenyomatai és pszichológiai jellemzői közötti kapcsolatokat, ugyanis azt szerette volna megtudni, hogy vajon az örvény mintázat jellemző-e bizonyos típusú bűnözők ujjlenyomatán, jelez-e valamilyenfajta defektust illetve zavart az erkölcsi felfogóképességben, amely bizonyos pszichológiai hiányossághoz kapcsolható.
Yusuke Miyamoto modern keleti kézelemző (Y. Miyamoto: Ujjlenyomatok, 1963.), a hüvelykujjtól a kisujjig vizsgálta az egyes típusok megjelenési helyét, az ujjlenyomatokat két típusba: az áramlásokhoz és az örvényekhez sorolta. A típusok elhelyezkedése alapján 32 karakterjegyet határozott meg. A különböző ujjrajzolatokat a különböző keleti filozófiák alapján elemezte. Mindegyik típust változatos pszichológiai jegyekkel ruházta fel, így ezek a típusok minden esetben összetett jellemet reprezentálnak.
A 20. század második felében Beryl Hutchinson - aki könyvtárnyi ujjlenyomatot gyűjtött össze - úgy vélte, hogy az egyén személyiségjegyeit mutató bőrrajzolatok a születéstől öröklődnek. Megfigyelte, azt, hogy ha a bőrrajzolat-típusok disztálisabbak, vagyis a középponttól távolibb helyzetűek, akkor a személyiségre inkább az elméleti, absztrakt gondolatok, ideák, ideálok a jellemzők. Az ujjlenyomat központjának proximális helyzete, azaz a középponthoz közeli elhelyezkedése gyakorlatiasabb, fizikai aspektust fejez ki.
Ha az ujjlenyomatok többsége nem határozta meg számára egyértelműen a személyiséget, a hüvelykujjhoz fordult, azt tekintette a fő személyiség-indikátornak. (A kéz ujjai közül a hüvelykujj szimbolizálja legpontosabban az ember karakterét, mivel jelképezi az ember ego-ját, Énjét, egyéniségét. Minél hosszabb és arányosabb a hüvelykujj, annál magasabb fokú intelligenciát jelez, az alulfejlett hüvelykujj viszont gyengíti a kéz kedvező jegyeit.) Ha a hüvelykujjon megfigyelt jegyeket nem találta összhangban a többi ujj által alapvetően meghatározott személyiség-jellemzőkkel, ebből a különböző jellemvonások keveredésére következtetett. Az ellentmondó tulajdonságok pedig - aggodalmat vagy boldogtalanságot szülve - potenciális problémát jelentenek.
Az amerikai Beverly C. Jaegers 1974-ben napvilágot látott munkájában (Beverly C. Jaegers: Kézelemzés, ujjlenyomatok és bőrlécrajzolatok, 1974.) a kézen található bőrrajzolatok által tükrözött pszichológiai karakterisztikákat analizálva, különbséget tett az erős és a gyenge kéz között, például az ív típusú ujjbegyrajzolatot erős kézen a kiegyensúlyozottság, belső nyugalom, míg gyenge kézen a konfliktusok jeleként értékelte. (A gyenge kézen a negatív jelek vannak túlsúlyban, az erős kézen pedig a pozitív jelek. A pozitív jeleket könnyebb megerősíteni, mint a negatívokat. A jó jelek, vagyis a pozitív karakterisztikák természetes módon javulnak, a negatív tulajdonságok erősítéséhez viszont akarat kell. Azaz, amíg a kéz gyengítéséhez negatív erő szükséges, addig a jobbítás nem igényel semmit.)
Dukes - aki a keleti iskola meghatározó egyénisége volt - palmisztria módszerében a kéz minden egyes irányát különböző karakterjeggyel kapcsolta össze. Hasonlóan a kézelemzők többségéhez, ő is úgy találta, hogy a bőrrajzolat jelentőségét befolyásolja, hogy az a kéz többi részéhez viszonyítva milyen irányban helyezkedik el. Szerinte a jellem fokozataival áll kapcsolatban a bőr textúrája, amelyet a bőrlécek mérete és rovátkolása, a köztük lévő távolság fejez ki. Megállapította, hogy annál kifejezettebb az ember személyisége, minél finomabbak és egymáshoz közelibbek a bőrléc-rajzolatai.
Többek között azt is megfigyelte, hogy az egyes ujjbegyrajzolatok epicentrumai szintén hordozzák a hely jellemmel kapcsolatos módosító karakterisztikáit. Ha az epicentrum a hüvelykujjhoz esik közelebb, az a külső, kifelé irányuló megnyilvánulások, kifejezésre juttatások iránti hajlamot fejezi ki, míg ha a kisujj felé hajlik, az ennek az ellenkezőjét jelenti. Minél magasabban fekszik az epicentrum, annál spirituálisabb, idealisztikusabb személlyel állunk szemben, míg fordított esetben az ellenkezője, a fizikai világ iránti érdeklődés igaz. (Dukes véleménye megegyezik a Hutchinson által leírtakkal.)
Nathaniel Altman két prominens kézelemzővel, 1989-ben két művet publikált: Dr. Scheimannal közösen az Orvosi Palmisztria, Andrew Fitzherberttel pedig a Karrier, Siker és Önmegvalósítás című könyvet jelentette meg. Az előbbi könyv az ujjlenyomatok orvosi vonatkozásaival foglalkozik, az utóbbiban pedig rövid utalás található az örvények, ívek, sátorszerű ívek, hurkok és összetett-vegyes típusok személyiségjegyekkel való kapcsolataira. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek a karakter permanens elemei, amelyek ugyan módosíthatók, de megszabadulni tőlük nem lehet.
|
