A+ A A-

Szex babonák III. – Előírások, tilalmak, tabuk

  • Közzétéve itt: Szex-babonák


A törzsi társadalmakban a vadászat és a harc a férfiak legfontosabb „elfoglaltsága”. Ezek az események meghatározóak a nemzetség életében, ezért gondosan szabályozzák, hogy a várt eredmény érdekében mit kell tenni, de leginkább azt, hogy mi az ami tiltott, illetve kerülendő. Ezeket az intelmeket a polinézek a tabu kifejezéssel írják le, ami lényegében nem más, mint bizonyos szabályok, előírások összessége, melyeket a közösség (a törzs), a létfenntartása és megmaradása érdekében - a legfontosabb javak (élelem, erőforrások és anyagi javak, fizikai erő, termékenység stb.) megőrzése és felhasználásának ellenőrzése céljából - a tagjai számára kötelezővé tesz.

Ezek a tilalmak, illetőleg elővigyázatosságból meghozott intézkedések, többek között arra szolgálnak, hogy garantálják a harcos vagy a vadász biztonságát és sikerét. E szabályok között a legelterjedtebb a szexuális élvezetek átmeneti korlátozása vagy telej körű tilalma. Így például Új-Zélandon a békében vagy háborúban fontos megbízatást teljesítő férfiaknak - mindaddig, amíg a feladatukat el nem végezték - tartózkodniuk kell az asszonyaiktól. Egy harcoló férfi tabu a nők számára, még a felesége sem nem mehet a közelébe, míg a háború véget nem ért.

Dél-Afrikában a férfiak nemcsak a hadjárat során, hanem már előtte sem léphetnek kapcsolatba a kedveseikkel. A kanadai nootka indiánok, mielőtt csatába mentek, ugyancsak már jó előre megszüntették a testi érintkezést az asszonyaikkal. Új-Guinea délkeleti részén néhány nappal a harc kezdete előtt a férfiakat már „szentekként” kezelik, ami azt jelenti, hogy asszonyok nem érinthetik, de még csak nem is közeledhetnek hozzájuk. A szamojéd asszonyról azt mondják, képes tönkretenni a vadászat sikerét. Az osztjákok szerint két dolog veszélyeztetheti a vadászt: az ellenség rosszindulata, vagy az asszony közelsége.

Az aht bálnavadászoknak már a kihajózás előtt tartózkodniuk kell a szextől. Az Új-Guineában élő motu törzsbéli férfiak a vadászat és halászat előtt nem találkozhatnak a feleségeikkel, mert különben zsákmány nélkül térnek vissza. Az észak-amerikai indiánok viszont nem a győzelem érdekében, hanem vallási okokból tartóztatják meg magukat harc előtt és után.

Sokak szerint a nőkkel való érintkezés nevetségessé teszi a harcost, és gyengíti a jövőbeni bátorságukat. Ennek megfelelően az irokéz indiánok törzsfőnökei addig nem házasodtak meg, míg vissza nem tértek a háborúból. A Kasmírban élő damarák viszont a várandós asszonyoktól "lesznek gyengék", ezért, amint megtudják, hogy hamarosan indulniuk kell, már rá sem mernek nézni a párjukra. A Dél-Ausztráliában élő buandik törzs férfitagjai, viszont akkor válnak harcképtelenné, ha az asszonyuk vérét látják, vagyis amikor megjön a párjuk megjön a párjuk menzesze.

Egyes dél-amerikai törzseknél azért nem szívesen látott személy csata előtt a nő, mert pontatlanná, hatástalanná teszi a férfiak fegyvereit. Ugyanez a hiedelem él a tshutsches indiánok körében a vadász- és halászszerszámok vonatkozásában. A zuluk a hadiszerencsére hivatkozva nem engednek nőket a katonák közelébe, ugyanakkor az idősebb, gyerekszülésen már átesett asszonyokra már ez a tilalom nem vonatkozik.

Dél-Afrikában még csak szex sem kell, már is gond lehet, ha a férfi az ágyban jobb kézzel hozzáér az asszonyához, ugyanis ha megfeledkezik erről, elveszíti az erejét, s az ellenség könnyedén megöni őt. Ezzel magyarázzák azt a szabályt, mely a harcosok és a vadászok számára a vállalkozás (harc vagy vadászat) megkezdése előtt, illetőleg a tevékenységük során tilt mindenféle érintkezést a másik nemmel. Az ilyen - önmegtartóztatást előíró - tilalmak mögött az a babonás megfontolás áll, hogy az asszony az érintkezéssel átadja a nőies gyengeségét, a sperma megőrzése pedig - mivel benne rejlik a harcos ereje - garantálja a bátorságot és a harciasságot. A Kei-szigeteken - hogy a szex lehetősége ne csábítson a dezertálásra - a közösülés a harcok befejeztéig minden férfi számára tiltott volt.

Új-Kaledóniában a nemi élvezetekz asszonyoktól való tartózkodást érdemdús tettnek tekintették, és szigorúan betartották az összes ünnepi alkalom során, de különösen, amikor harcba indultak. Hogy a helyőrség fegyvereinek lövedékei ne veszítsék el az erejüket, az erődökben a malájok szigorúan megőrizték a szüzességüket. Az Indonéziához tartozó Ceram Laut szigetén ugyan megengedett volt a szeretkezés, azt viszont bűnnek tartották, ha a harcba induló férfi nem tisztálkodott meg alaposan az aktus után. A fiatal natchez harcosnak viszont az első ellenség megölését követően volt tilos a szex hat hónapig, sőt - nehogy a vágya véletlenül feltámadjon - még a húsevéstől is eltiltották. Kérdés viszont, hogy ez mennyire növelte a harci kedvüket. A malájoknál jóval rövidebb, mindössze hétnapos szüzesség volt előírva, igaz, nem a háború, hanem a halászat idején.

A lepcsák körében a medvevadászokra várt hasonló sors, a csapda felállítása után három hónapig nem szexelhettek. Annak ugyanis, aki ezt a tilalmat megszegte, nem került állat a csapdájába. A Panamában élő kunáknál a teknősvadászat idején volt illegális a szeretkezés, míg az Óceániában élő yapok számára ugyanezt a halászok kihajózása esetén nem engedik meg. Az ugandai gandáknak pedig a kenuk készítéséhez kivágott fák feldolgozását kellett a szexszel megvárniuk. A ganda asszonyok akkor is tartózkodtak a közösüléstől, amikor halottat gyászoltak; az Új-Guineában élő kwoma férfiak számára pedig a vallási szertartást követően volt tiltott ugyanez. Az ecuadori jivaro indiánok nemcsak akkor nem éltek házaséletet, ha meghalt valaki, de ünnepre készülődve, a koka palánták elültetése, vagy ellenségük megölése után sem.

Bizonyos körülmények között még azokban a kultúrákban is tilos volt a szeretkezés, melyekben kívánatosnak tekintik a gyakori szexuális tevékenységet a párok között. Számos közösségben ma is élnek ezek a tilalmak, melyek az emberek bizonyos körére, meghatározott életkorra, életszakaszra, vagy élethelyzetekre vonatkoznak.

Egyes törzsi társadalmakban tilos a szexuális aktivitás a nap bizonyos szakában. A Panamában őshonos kuna (cuna) törzs tagjai szerint az istenek törvényei csak éjszaka engedik meg a szexet. A Malájföldön élő szemangok szerint a nappali közösülés heves zivatarokat, halálos villámcsapásokat okoz, mely nemcsak a bűnösöket fenyegeti vízbefúlással vagy szörnyethalással, hanem veszélyt jelent az ártatlan emberekre is. A nyugat-afrikai bambarák pedig azért nem tanácsolják a napközbeni szexet, mert úgy vélik, albínó gyermekük lesz ettől.

Néha a szex bizonyos helyeken nem megengedett. A Nyugat-Afrikában élő mende etnikum számára a vadonban tilos a szeretkezés, míg a malajziai szemang népcsoport tagjai a táboron belüli közösülést ítélik el, attól tartva, hogy az istenek megharagszanak érte. A nagyrészt Maliban élő bambarák pedig úgy tartják, hogy jelentősen csökkenti a termést, ha a szabadban létesítenek szexuális kapcsolatot.

Arra is van példa, hogy bizonyos embercsoportokra vonatkozik a szex tilalma. A Marshall-szigeteken nem megengedett a szex azokkal a személyekkel, akik orvosságot szednek vagy gyógykezelésben részesülnek, mert úgy tartják, ettől romlik a beteg állapota, sőt esetleg meg is halhat. A Mikronéziához tartozó Yap-szigeteken a vallási „elöljárók és tisztségviselők” számára tiltják a szexet. A testi örömök élvezete nemkívánatos lehet bizonyos életkorban is. Egyes társadalmakban tilos a szex a pubertás elérése, vagy a beavatási szertartás megtörténte előtt.

Gyakran nem megengedett a nemi érintkezés az asszony számára a menstruáció és/vagy a terhesség idején, valamint egy bizonyos ideig a szülés után. Ez utóbbi tilalom időtartama néhol az egy évet is meghaladja. Másoknál az istenek születésnapjain és a narkotikumot kiváltó növények ültetése után nem megengedett a nemi érintkezés. Vannak helyek, ahol a hold bizonyos fázisaiban tiltják a közösülést.

Számos kultúrában a szeretkezések gyakoriságára is korlátokat szabnak, illetőleg ajánlásokat tesznek. E tekintetben a lepcsák - akik egyenesen kívánatosnak tartják a szexet - a „legliberálisabbak”, náluk a friss házasok naponta 5-6, esetleg még ennél is több alkalommal „egybekelnek”. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy a sok szeretkezés időnként fárasztó lehet. Mások szerint viszont a féktelen szex még a házastársak között sem támogatandó. A dél-etiópiai konso törzs tagjai például úgy vélik, hogy a szeretkezés gyengíti a férfit, ezért inkább mérsékelt szexuális aktivitást javasolnak. Az Óceániában élő yapese törzs tagjai (a yapok) szerint a túl gyakori közösülés megbetegíti a férfiakat, sőt arról is beszámoltak, hogy egy férfi a túlzásba vitt szextől halt meg. A „tapasztalataik” alapján ezért havi 2-3 szeretkezést javasolnak. A csirikavák szintén veszélyesnek tekintik a túl sok közösülést, náluk viszont ennél jóval magasabb, heti két-három alkalom az ajánlott limit. Ez a szám azonban tízéves házasság után heti egy szeretkezésre redukálódik.

Az óvatosság azonban sehol sem jelent teljes absztinenciát, ezt ugyanis még a túl sok szex káros hatásaitól aggódó kultúrák is veszélyesnek tekintik. Az Alaszka déli részén élő kaszka törzsbéliek a kiegyensúlyozott, mérsékelt szexuális életet elengedhetetlennek tartják a hosszú élet és a jószerencse szempontjából. A túl kevés szerelmi együttlét szerintük veszélyes lehet, különösen az „erősebb nemre”, ugyanis a szexre vágyó férfiak gondolatai állandóan a lányok körül járnak, amitől az eszüket veszíthetik és megtébolyodhatnak.

Az Észak-Amerikában élő navaho indiánok szerint a túlzottan gyakori szeretkezés jó esetben a nemi szervek vérzését okozhatja, vagy - ha nincs szerencséjük - villámcsapás áldozatai lehetnek a „résztvevők”. Az a személy, aki túlzásba viszi a szexet, valóban megőrülhet. A szexnek e veszélyekkel való összekapcsolása az oka annak, hogy - bizonyos körülmények között - a navaho indiánok támogatják az absztinenciát.

Abban viszont a különböző kultúrák is többnyire egyetértenek, hogy az életkor előre haladtával önmagától is mérséklődik az érdeklődés a szex iránt. Például a lepcsák, akik kezdetben napjában többször is szeretkeznek, 30 éves korukra napi egy alkalomra csökkentik a közösüléseik számát.

Egyes kultúrákban vallási vagy egyéb okból tiltanak bizonyos dolgokat. Számos hiedelem és babona kapcsolatos például az ondóval. A hindu vallási könyvek azt prédikálják, hogy a magfolyadék az egészség, az erő és az élet alapja. Ezért az ondót gondosan meg kell őrizni, tartózkodni kell az elherdálásától. A maszturbálást és az éjszakai spontán magömlést különösen veszélyesnek tartják, ezeket mindenképpen kerülni kell. Ez az oka annak, amiért a brahmacsarja (szexuális kontinencia, önmegtartóztatás) gyakorlása oly fontos szerepet játszik a hindu vallásban.

Az ősi hindu hiedelem szerint 32 kg étel elfogyasztásából 800 gramm vér képződik, míg ebből a vérből mindössze 20 gramm ondó keletkezik. Ez azt jelenti, ha maszturbálással vagy éjszakai magömléssel ennyit ondót a „pocsékba engedünk”, az annyit tesz, mintha 32 kg élelmet fogyasztottunk volna el hiába.

Régen Kínában is úgy vélekedtek, hogy az ejakuláció gyengíti, csökkenti a férfiasságot, vagyis elfogyasztja az erőt és megrövidíti a férfiember életét. Ezért aztán különféle módszereket használtak arra, hogy minél több ondót visszatartsanak a szeretkezések során.

További olvasnivaló

Álomfejtés

„Az emberiség történelme álmoknak sorozata. Az Ótestamentumban Ábrahám álmodik, a próféták látásai sem egyebek álmoknál...A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud eligazodni.” Krúdy Gyula:...

Folytatás...

Trivandrum és a Kovalam part között ingá…

Megérkezésünk másnapján első utunk Mary nővérhez vezet. A kölcsönös üdvözlés, ajándékátadás után még alig melegszünk bele a kölcsönös érdeklődésbe, az elmúlt időszak történéseinek mesélésébe, amikor a főnővér azt javasolja, látogassunk...

Folytatás...

A csukló fölötti delta, avagy a Neptun-d…

Gyakran található delta a tenyéralap közepén, a két domborulat (a Hold- és Vénusz-domb) közötti területen, ami megfelel a t-trirádiusz (delta) helyének, s amelyet a tenyérelemzők  egy része Neptun-dombnak nevez...

Folytatás...

Véleményem szerint a kézfogások változha…

Dr. Benkó Sándor a Műszaki Egyetem adjunktusa, a Benkó Dixiland együttes vezetője Nem jósoltattam eddig, és ennek valószínűleg egy gyerekkori élményem az oka. Édesanyám mesélte, hogy amikor édesapámmal eljegyezték egymást...

Folytatás...

A fülszegély

Fülszegélynek, más néven csigának (szaknyelven helixnek) a fül közepén kezdődő, némileg visszahajló porcos csigát nevezik, mely felülről körbeöleli a fület. A fülszegélyhez hozzátartozik még a cimpa külső széle is. Röviden...

Folytatás...

Elvarázsolt körte és más körtés csemegék

Az édes zamatú, illatos körtének valószínűleg Európa az őshazája, innen indulhatott világhódító útjára. Állítólag már az ókorban ismert gyümölcs volt. Jelenleg az európai körtéknek több mint ezer fajtája létezik...

Folytatás...

Barbara, Borbála

Noha - elegendő történeti bizonyíték hiányában - a katolikus egyház 1969-ben törölte Szent Barbarát a hivatalosan elismert szentjei sorából, a művészetekben, a folklórban még ma is elevenen él emléke...

Folytatás...

Úszókertek, Nehru és Padmaszambhava

Az égbe szökő hegykoszorú csúcsai barátságtalanul fenségesen nyúlnak a völgyből magasba. Felsejlik bennem a gyanú, hogy a Teremtő e tökéletes kombinációjú és harmóniájú művét csakis békés jókedvében alkothatta. Forgatom...

Folytatás...

Páros számok többszörösei

Az első páros szám, a kettes tízszeresét (vagyis a húszat) többnyire az elérendő cél szimbolizálására használták. Az Odüsszeiában a húszas hatalmasat, hosszú időt jelentett, Odüsszeusz húsz évig bujdosott és ereje...

Folytatás...
Felnőtt tartalom!

Ha elmúltál 18 éves, az "Elmúltam 18 éves" gombra kattinthatsz és a tartalom a számodra elérhető lesz.

Ha nem múltál el 18 éves, kattints a "Nem múltam el 18 éves" gombra, ez a tartalom a számodra nem lesz elérhető.

Elmúltam 18 éves Nem múltam el 18 éves

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?