A+ A A-

Szelleműző afrodiziákum: a paradicsom

  • Közzétéve itt: Növényvilág


Talán nem mindenki számára ismert, hogy mai konyhánk elmaradhatatlan „kellékét”, a paradicsomot egykoron „szerelem almájának” is nevezték. Sőt a bibliai történetnek létezik egy olyan változata, mely szerint nem alma, hanem paradicsom volt az a gyümölcs, mellyel az Édenkertben Éva megkísértette Ádámot. Talán ez magyarázhatja azt, hogy Németországban régebben gyakran „Paradise apfel” (az Éden almája) néven hivatkoztak rá.

ParadicsomokEz azonban nem igaz, ugyanis a paradicsomnak Amerika az őshazája, ahol az antropológusok szerint már i.e. 500 körül ismerték. Az Európába a spanyol hódítók által behozott növény neve eredetileg ’xitomatl’ volt. A gyümölcsöt jelentő ’tomatl’ név, melyből a paradicsom - több európai nyelvben is használt - tomato elnevezése származik - valójában egy másik (a paradicsomhoz hasonló) növényt jelzett, melynek azonban a gyümölcsei kisebbek és zöldes-sárgás színűek voltak. Ez utóbbinak - melyet a közép-amerikai konyha ma is használ - napjainkban ’tomatillo’ a neve. Ugyanakkor az olaszok pomo d’oro-nak (arany alma) nevezték el a paradicsomot, feltehetően azért, mert az elsőként Európába érkezett paradicsomok sárga színűek voltak. A franciáknál pedig - abban a hitben, hogy vágyfokozó hatása van - a „pomme d’amour” (szerelem almája) nevet adták e gyümölcsnek.

1640-ben egy touloni nemesember tisztelete kifejezéseként négy paradicsompalántát ajándékozott Richelieu bíborosnak. Később a férfiak ugyanezzel a gesztussal a szerelmüket jelezték a kiválasztottaik számára. Mivel a paradicsomot afrodiziákumnak tartották, a hajadon lányok nem mertek addig enni belőle, míg igent nem mondtak az esküvőjükön. A forradalom idején már megoszlott az emberek véleménye. Színe miatt sokan a vérontással társították, ezért különösen nagy népszerűségnek örvendett a vörös sapkás republikánusok körében. Mivel a céljuk az arisztokraták lefejezése volt, nyugodt lélekkel ehették, sőt a piros színű gyümölcs fogyasztása az elköteleződésüket jelezte a forradalom mellett. Ezért - ellentétben az arisztokratákkal, akiknek e gyümölcs a vérszomjas hordák talizmánját jelentette - a köztársaságpártiak körében gyorsan népszerű lett, mint párolt köret, vagy nyári saláta.

Észak-Európában a paradicsom jó ideig csak dekorációs célokat szolgált, a 16. század előtt csak ritkán volt látható a Brit-szigeteken. Mérgezőnek hitték, mert a növény egyes részei nagyon hasonlítottak a mérgező és a maszlagos nadragulyára. A fekete csucsor család egyik tagjaként, a paradicsom gyökerei és levelei szolanin nevű idegmérget tartalmaznak, ezért maga a növény valóban mérgező. Ez magyarázhatja az észak-európai népek idegenkedését e növény használatától, és azt is, hogy az angolok miért nem lelkesedtek a paradicsom étkezési kipróbálásától.

Ráadásul a hiedelemnek némi alapot adott, hogy a módosabb emberek ónötvözetből készült edényeket használtak a főzéshez, és a magas savtartalmú zöldségek hatására az edényből kioldódott egy kevés ólom, ami azután az ételbe kerülve mérgezést, olykor halált okozott. Ez a leggyakrabban a paradicsom esetében következett be. Csak a 17. század közepe táján tudták meg, hogy azért „pomme d’amour” a paradicsom francia neve, mert vágyfokozó hatással bír. Ennek hatására rövid idő alatt Anglia-szerte elterjedt a termesztése, de csak addig, míg Oliver Cromwell hatalomra nem került. Mivel a puritánok uralma alatt minden élvezet (valós vagy elképzelt) bűnnek számított, a Cromwell kormány betiltotta e „kártékony zöldség” termesztését és fogyasztását. Különösen azt tekintették súlyos vétségnek, ha egy hajadon vagy egyedülálló hölgy evett paradicsomot.

Ugyanakkor a folklór szinte kezdettől fogva pozitívan viszonyult a paradicsomhoz, az idő múltával egyre többen a jó szerencse és az anyagi jólét jelének tekintették. Azt mondták, egy nagy piros paradicsom az ablakban, távol tartja az ártó szellemeket. Ha pedig a kandallópárkányra teszik, prosperitást hoz a házra. Talán emiatt lettek népszerű talizmánok a paradicsom alakú tűpárnák. Ugyanis az olyan években, amikor nehéz volt paradicsomhoz hozzájutni, egy homokkal vagy fűrészporral töltött, paradicsom méretű szövetlabdával (tűpárnával) helyettesítették.

Paradicsom tűpárnaAkkoriban a tűpárna nemcsak arra szolgált, hogy benne tárolják a tűket és a gombostűket, hanem - mivel a tűk meglehetősen drágák voltak - a tulajdonosuk gazdagságát is hirdették. A viktoriánus kor leánya büszke volt a társalgója tűpárnákkal teli polcaira, azonban gyűjteményének a paradicsom volt a koronaékszere.

A gyarmati idők Amerikájában eleinte csak néhány bátor lélek merészelte megkóstolni a paradicsomot. Bár egy 1604-ben publikált könyv szerint „a paradicsomok nedvdúsak és ízletesek”, a kolonialisták szinte egyöntetűen mérgezőnek tartották őket. A gyarmatok közül egyedüli kivétel a franciák által megszállt Louisiana állam volt. A rettenthetetlen Thomas Jefferson volt az egyike az első amerikaiaknak, aki paradicsomot evett, 1781-ben minticelloi birtokán egy vékányit termesztett. Igazán népszerűvé azonban csak a polgárháborút követően vált, de akadtak, akik még az 1900-as évek elején sem mertek fogyasztani belőle. Pedig ekkor már aligha lehetett értelmes magyarázatuk rá, hiszen jogszabály is rendelkezett a paradicsomról. Ugyanis a 19. század végén az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága - a vámszabályok alkalmazása szempontjából - a paradicsomot jogilag zöldségnek minősítette. Noha botanikailag a paradicsom egy bogyós gyümölcs (bogyói némelyikének a tömege a 2 kg-ot is meghaladhatja), a nagy tekintélyű testület - hosszas mérlegelés után - azzal érvelve döntött így 1893-ban, hogy számos ételnek egyik legfőbb alkotórésze, kiterjedten használják levesekben, valamint szószokban, nem hozzávalója az édességeknek, vagyis a felhasználását tekintve nem igazán sorolható gyümölcsök közé.

Bár az őshazájában a paradicsomot - az evés mellett - gyógyászati célokra alkalmazták: a Mexikóban élő totomac indiánok lázcsillapítóként használták, pakolásként ricinuslevélre helyezett nyers paradicsomot tettek a beteg hasára; a maják pedig a paradicsom péppé zúzott leveleit a különféle bőrpanaszokra és a begyulladt torokra ajánlották, Európában eleinte többnyire tartottak ettől a növénytől.

A 18. században még sokan hitték, a paradicsom elfogyasztása rákot okoz. Ezzel szemben a valóság az, hogy akiknek paradicsomban gazdag az étrendjük - a gyümölcsben található likopin miatt - kisebb valószínűséggel kapnak el bizonyos rákbetegséget, például tüdő-, prosztata- vagy gyomorrákot. (Forrás: American Institute for Cancer Research) Ez a hiedelem olyannyira elterjedt, hogy komoly erőfeszítésekre volt szükség a cáfolatához. Pedig a valóságban ez az egyik legegészségesebb gyümölcs. Megédesíti a vért, gyógyítja az álmatlanságot. Érdekes módon, később mégis egy hasonló, újabb keletű hiedelem alakult ki róla. Azért vélték veszélyesnek, és tiltották el a gyermekeket a paradicsomevéstől, mert megfigyelték, hogy a madarak sohasem csipkedik meg, és a férgek sem fogyasztanak belőle.

Sokáig tartotta magát egy másik babona is: azt hitték, hogy a paradicsom magvai vakbélgyulladást okoznak. Az olaszok - hogy ne kockáztassák az emberek egészségét - kisajtolták a magvakat és az így nyert olajat szappan készítésére használták.

A görögök még az 1800-as években is meggyőződéssel állították, hogy ha egy várandós asszony paradicsomot eszik Szent Simon napján, a gyermekének anyajegye lesz.

Míg egyes orvosok elmarasztalták a paradicsomot, mások kifejezetten ajánlották gyógyászati célból. Egy 1901-ben publikált orvosi könyv szerint, ha a hámozott paradicsomból készített, cukorral alaposan megédesített paradicsomszirupból minden félórában adunk egy teáskanállal a csecsemőnek, kigyógyul a kolerából. Alabamában helyenként még ma is úgy tartják, hogy a paradicsom evése jó hatással van a májrenyheségre.

A képzettebb doktorok gyorsan rájöttek, hogy a paradicsom fogyasztása megelőzi a skorbutot és a farkasvakságot, sőt voltak, akik a levét az asszonyoknak bőrápolóként ajánlották.

De nemcsak az egészség megőrzésében lehet pozitív a hatása, a kertészek azt mondják, hogy megóvja az almafákat a penészgombák támadásától, ha télen az ágaikra kiszáradt paradicsomszárakat aggatnak. Mások szerint az is jó, ha a növényt elégetik a fa alatt, és hagyják, hogy a füstje felszálljon az ágak közé.

És ha eddig paradicsomról volt szó, nem feledkezhetünk meg a Polinéziában élő, kannibál paradicsom néven ismert, rokonáról sem. Bár az ízéről megoszlanak a vélemények, ezért nem merem ajánlani, azonban a kannibálok szerint a gyümölcséből készült szósz - megkönnyítve a rágást és az emésztést - remekül illett az emberhús mellé, a leveleiből pedig kiváló zöldsaláta készült hozzá.

Paradicsommal álmodni családi boldogságot, elégedettséget és harmóniát szimbolizál. Az elfogyasztása álomban pedig jó egészséget prognosztizál. Ha viszont azt álmodjuk, hogy paradicsommal dobálunk valakit, az a neheztelésünk, csalódottságunk jele, vagy arra utalhat, hogy nagyon unalmasnak, a várakozásunktól messze elmaradónak találunk valamit.

További olvasnivaló

Fekete ló kézelemzése

A széles, négyszögletes - vagyis közelítőleg négyzet alakú - tenyérrel és arányos méretű ujjakkal jellemezhető kéz, a modern kézelemzők besorolása alapján - bár nem mindenben hordozza a típus sajátosságait (pl.:...

Folytatás...

Pandzsáb története dióhéjban

Hosszú út áll előttünk, egész éjjel buszon leszünk. Holnap reggelre érünk Ódelhibe. Van időm spekulálni, élményeim feldolgozni, feldobott kedélyem valószínűleg sokáig messzire űzi álmom. Lám milyen hálátlan az emberi...

Folytatás...

Fokhagyma, a sokoldalú gyógyír és varázs…

Bár az eredetét, a fokhagyma keletkezését leíró legendák szerint a gonosszal, a sátánnal kellene társítani (a szagát - némi túlzással - valóban sokan pokolinak tarják), az emberiség mégis már a...

Folytatás...

Szerencsejövendölés dominóval

A csontból vagy fából készült - két négyzetre osztott felső lapján bizonyos számú pontot tartalmazó - tégla alakú lapkákkal játszott dominózás története Európában mindössze néhány száz évre nyúlik vissza...

Folytatás...

Fagylaltok

A nyári nagy melegben fagylaltot nyalogatóknak nem biztos, hogy van fogalmuk arról, hogy valójában mit is fogyasztanak, ezért addig keresgéltem, míg ráleltem egy 1932-es földmívelésügyi miniszteri rendeletre. Ebben, a...

Folytatás...

Kínai hiedelmek az őszibarack fájáról, g…

Az őszibarackfa (tao 桃) - a gyümölcsét, magját, virágát, fájának ágait és leveleit is beleértve - már ősidők óta megkülönböztetett figyelemnek örvend és rituális szerepet játszik Kínában. Bármelyik más növénynél...

Folytatás...

Látogatóban Mary nővérnél

Meghívást kaptunk Mary nővértől, látogassunk el a Holy Angel’s Conventbe. Az eszelős dudálástól, varjúkárogástól hangos Trivandrumba háromkerekű motoros riksával pöfögünk be. Van időnk sétálni, ezért a számunkra jó tájékozódási...

Folytatás...

A könyv címszavai

Legújabb könyvem - melyet férjemmel közösen írtam - a mítoszok, vallások, néphiedelmek, babonák világába kalauzolja az olvasót. Közel hároméves munka eredménye a mű, amely néprajzi és mitológiai elemeket is feldolgozva...

Folytatás...

Bercsi kézelemzése

  A kezekről készült képeket végignézve, már az első pillantásra feltűnik, hogy milyen jól rajzoltak, mélyen árkoltak még a másodlagos vonalak is. Ez azt jelzi, hogy alaposan belemerítkezik az életbe, elsősorban...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?