A+ A A-

Május elseje

  • Közzétéve itt: Jeles napok, ünnepek


Jóllehet a legtöbbünknek e dátumról valószínűleg a nemzetközi munkásmozgalom szociális és gazdasági vívmányainak ünnepe jut elsőként az eszünkbe, május első napjának megünneplése valójában a kereszténység előtti időkből eredő pogány szokás. A legrégebbi május elsejei ünnepek a kelták Beltane ünnepe és a germán országok Walpurgis éjszakája, de az ókori görögök és rómaiak is  vigasságokat tartottak e napon. Noha az ünnep eredete a homályba vész, május elsején valószínűleg a nyár első napját, a termékenység kezdetét ünnepelték. Erre utal a nyári napfordulat – melyet hagyományosan Szent Iván napján ünnepeltek – több nyelvben ma is használt nyárközép (Midsummer, Mittsommer) elnevezése.

A május elnevezése a rómaiak Maius hónapjából ered, a szó feltehetően a föld termését oltalmazó Maia istennő nevéből származtatják, akinek május elsején mutattak be áldozatot. Az e napon tartott ünneplés a majális, a májusi jelentésű latin maialis szóból származik.

E tavaszköszöntő ünnep azonban különösen az északi országokban örvendett nagy népszerűségnek. A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Más elképzelések azonban a közel-keleti Baál istenre vezetik vissza eredetét. Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.

Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. Valószínűleg nagy megtiszteltetés lehetett Május királynőjének kiválasztatni, azonban sok lány számára a terhessé válás kevésbé volt életveszélyes. Ezért Május királynőjének gyakran hadisarcként kapott, elhurcolt vagy a piacon vásárolt lányokat választottak, őket áldozták fel az Istennek, hogy jó szerencsét, bő termést és gyarapodást hozzon számukra. A későbbi korokban a szüzeket juháldozatokkal váltották ki, majd idővel ez a szokás is elmaradt.

A május elsejei ünnepség egyik legjellegzetesebb eseménye a májusfa-állítás volt. A fán lévő virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezték, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane az életerő, a szenvedély visszatérését és a vágy beteljesülését jelentette. A májusfa párja - az Istennőt, a nőiség lényegét, minden vágy végső célját jelképező - üst volt. Beltane éjszakáján az üstökben vagy a szabadban tüzeket gyújtottak. A Beltane-éji tűzugrás szokása Nyugat-Európában sokfelé még ma is él, ugyanis a pogány hagyomány szerint, aki sikeresen átugrik a tűz fölött, jó szerencsére és termékenységre számíthat. Nálunk viszont a Szent Iván-i tűzugrásnak tulajdonítottak hasonló jelentőséget.

A katolikus vallás elterjedésével a pogány szokások nemkívánatosakká váltak, és a középkori egyházatyák a májusfát a keresztény jelképpel, a feszülettel próbálták behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot. Noha az 1493-ban tartott esztergomi zsinat többek között még parancsolt, vagyis kötelezően megtartandó ünnepnek mondja Fülöp és Jakab apostolok névnapját, mára e nap vallási jelentősége a nép körében elhalványult. A hagyományos római katolikus rituálét, a májusi koronázást viszont ma is minden év májusában megtartják, egyes országokban elsején, az Egyesült Államokban Anyák napján. Ilyenkor Szűz Mária képét vagy képmását szertartásosan megkoronázzák, jelezvén, hogy ő a Mennyek istennője, Jézus anyja. A 19. század óta számos országban az egész hónapot Mária emlékének szentelik, és a hagyományos koronázáson kívül az ikonjait és szobrait minden nap friss virágokkal rakják körbe.

Bár a keresztény befolyás nem múlt el nyomtalanul, az ősi május elsejei szokások közül viszont – a katolikus egyház törekvése ellenére is – megmaradtak a virágfüzérekkel, zöld ágakkal díszített ünnepi felvonulások, a vidám, zenés, önfeledt majális ünnepségek, a májuskirály és májuskirálynő választások, valamint a májusfa-állítások. A hagyományokat is megőrizve, a 19. század vége óta azonban a legtöbb ember elsősorban a munka ünnepének tekintik e napot, ugyanis a II. Internacionálé az 1886. május 1-jén szervezett - halálos áldozatokat követelő - chicagói sztrájk emlékére, illetve a munkabeszüntetés negyedik évfordulóján tartott sikeres demonstrációk hatására, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánította. Azóta a nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével, előbb a Szovjetunióban, majd a „keleti blokk” országaiban, a hagyományosan munkásünnep a 20. század folyamán lassan az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát.

Mint a nyár kezdetéhez, a termékenység ünnepéhez, számos babonás hiedelem is kapcsolódik e naphoz. Különösen az írek számára volt jelentős május elseje. Ezen a napon például sohasem gyújtottak pipára a kandalló tüzéből, és parazsat sem vittek ki a házakból, mert rossz ómennek vélték. Ugyanakkor a május elsején elfogyasztott csalánlevesről pedig azt tartották, hogy egy évig védelmet nyújt a reuma ellen.

Igen rossz ómennek vélték, ha május első napján kialudt a tűz, melyet csak a pap házából hozott parázsló tőzeggel lehetett ismét meggyújtani. Ezt követően viszont a szentelt tőzeg hamuját szét kellett szórni a padlón és a küszöbön. Tilos volt a tüzet, a vizet, a tejet és a sót pénzért vagy szerelemért árulni, s ha egy vándor kapott egy csésze tejet, azt sóval összekeverve, a házban kellett meginnia. A sós vizet, mint italt mindenkor hatásosnak tartották. Valóságos talizmán volt a gonosz ellen, ha megfelelő varázsdoktor készítette, és mágikus szavakat mondott fölötte. A mocsári gólyahírnek – melyet Beltane növényének neveztek – varázserőt tulajdonítottak. Girlandokat készítettek belőle a jószágok számára és az ajtófélfákra, a küszöbre pedig tejet öntöttek, hogy távol tartsák a rossz tündéreket. A május elsejének hajnalán talált nyulakat boszorkányoknak tartották, ezért kövekkel dobálták meg őket.

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bőrt. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt – gyakran meztelenül – egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba vagy a kenyérlisztbe csavarták ki. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek.

Hozzászólások  

0 #2 Rosta Erzsébet 2008-04-30 17:29
Kedves Ildikó!
Az áldozattal bizonyos értelemben -ilyen vagy olyan formában- mindig magát az életet ajánlják föl. Az áldozat az élet ünneplése, isteni és elpusztíthatatl an természetének elismerése.
Üdvözlettel: Rosta Erzsébet
Idézet
-1 #1 Szegfû Ildikó 2008-04-30 11:08
Május elseje a tavasz, a termékenység napja. Miért áldozták fel a lányokat, hisz ők a termékenység megvalósítói?
Erdélyi barátaim már nagyon készülnek a holnapi csalán szedési kirándulásra, mert nagyon hisznek a csalán, mint gyógynövény csoda tevésében. Többféleképpen készíti, teát és főzeléket is készítenek belőle.
Idézet

További olvasnivaló

Agalmatophilia – Szexuális vágy szobrok …

Miközben napjainkban elsősorban a mindennapos szoborrongálásokról, a különféle lehetséges szimbolikus értelmezésükről, illetőleg az egyes szobrokkal szemben táplált ellenszenvről, vagy - ellenkezőleg - az irántuk érzett rajongásról szól a közbeszéd, szinte...

Folytatás...

Hogyan szabadultam meg az öregujjam benő…

Nemrég ismét - sokadszor - benőtt az öregujjam körme, de most már tudom, miként kell fájdalommentesen eltávolítani. Azonban, míg idáig eljutottam, nem egyszer alaposan megkínzott a húsba nőtt körmöm, és...

Folytatás...

Az indiai étkezés ethosza

Minden egyes Indiában élő közösségnek más és más az élelemhez, az ételekhez fűződő viszonya, de a legtöbbjükre meghatározó hatással volt az árják hite és gyakorlata. A hinduk ősei, a...

Folytatás...

Hogyan és mennyit alszanak - érdekessége…

Az embernek körülbelül 8 órányi alvásra van szüksége, hogy kipihenje magát és elégséges erőt gyűjtsön a következő napra. A túl sok vagy a nagyon kevés alvás előbb-utóbb egyaránt egészségi problémákhoz...

Folytatás...

Ilona

A Nyugat-nemzedék jeles költőjét, Kosztolányi Dezsőt, a „Lankatag / angyalok / aléló / sikolya. Ilona, / Ilona, / Ilona, / Ilona.” sorokra ihlető név görög eredetű, a Heléna magyarosított...

Folytatás...

Rizsbabonák

A rizsről szóló babonák elsősorban Ázsiában honosodtak meg, a rizsfogyasztó országok embereinek képzetében születtek és terjedtek el a világ más tájain is.  Ázsiában a rizs a termékenységet, a bőséget és...

Folytatás...

Papilláris vonalak (bőrlécek)

A bőr két főrétegét - a felhámot az irhával - rengeteg apró kis csap, úgynevezett papilla kapcsolja össze. A papillák száma az érintésre, fogásra szakosodott testrészeken - elsősorban a...

Folytatás...

Csokoládémártásos kalács tejszínhabbal

  Anyák napja előtt kísérletként készítettem csokoládémártásos kalács desszertet, de nevezhetném nyalánkságnak is. Nem is gondoltam, hogy ilyen finomra fog sikerülni, ezért nemcsak Anyák napjára ajánlom, hanem más alkalmakra is.   A hozzávalók...

Folytatás...

’No Name’ kézelemzése

A modern kézolvasás osztályozása szerint a kezek leginkább a Föld típusra hasonlítanak, azonban az egyezés a típus ismérvekkel közel sem teljes, ezért a karakterjellemzők közül általánosságban elsősorban a rövid ujjú...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?