A+ A A-

Íny – tények és hiedelmek

  • Közzétéve itt: Az emberi test


Régen úgy tartották, hogyha a fogínyek látszanak, az a hamisság, csalárdság egyértelmű jele. Afrikában viszont kékes színű ínytől óvtak, azt mondták, akiknek ilyen az ínyük, a harapásuk mérgező. Mások a sötétbarna fogínyt tekintették rossznak, mert balszerencsét hozónak vélték.

Johann Kaspar Lavater az Esszék a fiziognómniáról című könyvében azt írja, hogy ha a felső fogíny beszéd közben vagy a száj első kinyitásakor feltűnő, nagynak látszik, az a hűvös, flegmatikus természet jele. Más fiziognómusok számára a szájnyitásnál szembetűnő ínyek azt üzenik, hogy az illető nem szerencsés a kapcsolataiban, különösen a családi kötelékét illetően. Az ilyen személy valószínűleg már fiatalon elhagyja a családját. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az illető nem szép, csupán arra utal, hogy jobban kötődik a barátaihoz, mint a rokonaihoz.  Akinek viszont a szája nem szimmetrikus, az alsó (vagy a felső) ínye lényegesen nagyobb vagy kisebb a másiknál, abban nem szabad megbízni. Az ilyen embert jobb elkerülni.

A görögök szerint a vörös, könnyen vérző ínyek nemcsak az ínygyulladásról (gingivitis) árulkodnak, hanem az ingerlékenység, a forróvérűség jelei is. A puha, szivacsos íny viszont kolerikus temperamentumra, vagy skorbutra utal. A sápadt íny anémiát, a visszahúzódó periondontális (fog körüli) betegséget, míg az az ínyek hipertrófiája (túltengése) epilepsziát jelez. Az ínyekből szivárgó zöldessárga váladék szájfertőzést (orális szepszist), gennyes fogínysorvadást vagy krónikus tüdőbetegséget jelenthet.

A népi orvoslás a fogínyt az orrvérzés gyógyítására is felhasználja. Az egyik módszer szerint egy sima fehér papírdarabot kell a felsőajak és az alsó fogíny közé helyezni, míg a másik gyógymód az orrvérzés elállításához egy nikkel pénzdarab ínyekhez szorítását ajánlja.

További olvasnivaló

A leghatékonyabb diéta - Igyunk vizet, n…

Eddig azt hittem, aki fogyni akar, annak nem kell mást csinálnia, mint kevesebb és kalóriaszegényebb ételeket ennie, mint azelőtt, persze ha már túlsúlyos, elhízott az ember, nem árt a kemény...

Folytatás...

A csípő

A lágyék és a combcsont közötti, oldalt kiugró csont, vagyis a csípőcsont és a körülötte kidomborodó testtájék, melyet röviden csípőnek vagy (kissé pontatlanul) tompornak neveznek - akárcsak a derék -...

Folytatás...

A halánték

A fiziognómusok fantáziáját nem különösebben mozgatta meg a halánték, megfejtésével nem sokat foglalkoztak. Ez valószínűleg nem véletlen, hiszen egyébként sem sok információ található a halántékról, és ezek is elsősorban többnyire...

Folytatás...

Sápadtság

A sápadtság - vagyis a színtelen, fénytelen bőr - fiziognómiai jelentésének megítélését illetően meglehetősen megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a sápadt bőrt lakonikus rövidséggel egyszerűen a jó karakter, a kiváló...

Folytatás...

Fák, cserjék, füvek elfeledett nyelve

A könyvnyomtatás felfedezése előtt - mikor még az írástudás kevesek kiváltsága volt - többnyire a festmények, közülük is elsősorban az élő természetet ábrázoló rajzok és képek - kisebb részben...

Folytatás...

Pakisztán – Első dolguk az volt, hogy me…

Nagyobb térképre váltás A határnál fekvő Wagahba most is hiába érkezünk korán; a szabály, az szabály; csak tíz óra után nyitnak; nincs mese, várnunk kell. Bár csak néhány hátizsákos turista van...

Folytatás...

Lábtan

A 18. században felmerült a tenyérjósok fejében a talpvonalak és a lábujjak vizsgálatának gondolata. Ám az ötletet hamar elvetették, mégpedig azzal az indokkal, hogy a talp a föld fölé esik...

Folytatás...

Ízesít, gyógyít és megtisztít a jótékony…

Bár nálunk csak a középkorban (a 15. század táján) jelent meg a nemesi konyhákban, tőlünk délebbre – a Földközi tenger térségében – már évezredek óta jól ismert ez a Délkelet-Ázsiában...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?