A+ A A-

Elefánt

  • Közzétéve itt: Állatvilág


Elefánt - Budapesti állatkertA ma élő szárazföldi állatok legnagyobbika, az afrikai elefánt tömege eléri a 7500 kg-ot, és 3-4 méter magasra is megnő, az indiai elefánt valamivel kisebb, 5000 kg körüli, magassága 3 méter. Arisztotelész szerint az elefánt "minden más élőlénynél bölcsebb és szellemesebb." Hasonlóképpen vélekednek róla Afrikában is, ahol a mesékben az erdő lakói közötti vitákban részrehajlás nélkül ítélkező bölcs vezért jeleníti meg. Történeteikben az elefánt oly kedves és nemes, hogy még a gonosz, rosszindulatú természetűek iránt is sajnálatot, könyörületet érez. A Tanzániában élő csaggák szerint az elefánt valaha emberi lény volt, akinek - az ormánynak meghagyott jobb karja kivételével - az összes végtagját ellopták. A Ghánában élő asantik e hatalmas ormányost a korábbi törzsfőnökök megtestesülésének tartják, ezért, ha az erdőben egy halott elefántot találnak, főnökeiknek kijáró halotti szertartással vesznek búcsút tőle. Általános tiszteletét példázza, hogy számos afrikai törzsnek az elefánt a totemállata.

Az elefánt eredetét egy kamba mítosz meséli el. A történet egy nehéz sorsú kenyai pásztorról szól, aki reménytelenségében a jótéteményeiről legendásan híres Ivonya-Ngia-hoz fordult támogatásért. A törzsi vezető szeretettel fogadta vendégét, és - látván szerencsétlen helyzetét – azonnal utasította embereit, hogy száz tehenet és száz birkát adjanak neki. Ám a pásztor elhárította az ajándékot, és egyedül annyit kért csak, hogy a meggazdagodás titkát árulja el neki. Ivonya-Ngia gondolkodott egy darabig, majd elővett egy flaska kenőcsöt, melyet a következők szavakkal adott át a szegény embernek: „Dörzsöld be ezzel a balzsammal az asszonyod felső szemfogait, és ha nagyra nőttek, add el őket!”

Festett elefánt IndiábólA szegény ember megfogadta a tanácsot, hazatérve az első dolga volt, hogy az előírás szerint bekenje a felesége fogait. Néhány hét múlva a szemfogak nőni kezdtek, és amikor karnagyságú agyarakká váltak, némi rábeszélés után – a meggazdagodás reményében – az asszony megengedte férjének, hogy kihúzza őket. A pásztor agyarakat elvitte a piacra, és cserébe értük, egy kecskenyájjal tért haza. Néhány hét múlva a szemfogak ismét megnőttek, ezúttal még az előzőnél is hosszabbak lettek, ám most már nem engedte az asszony, hogy az ura hozzányúljon. De nemcsak a fogaiból lettek hatalmas agyarak, hanem a teste is óriásivá és nehézzé vált, a bőre pedig megvastagodott és szürke színt öltött. Mivel kicsi lett számára az otthona, elhagyta a házat, s ettől kezdve a vadonban élt. A gyermekeit már ott szülte meg, akikből - hozzá hasonlóan - ugyancsak elefántok lettek. Röviden így szól az elefántok keletkezésének története, és ez magyarázza, hogy miért olyan intelligensek, mint az emberek.

Tiszteletük azonban nemcsak az afrikaiak körében elterjedt, az elefántok a világ más részein is kiváló reputációnak örvendenek. A sziámiak például régen az elefánt fülébe súgták titkaikat, hogy megoldást kapjanak tőle problémáikra. Az indiai elefántok pedig hosszú évszázadok óta a különböző szertartások, ünnepségek fontos szereplői. Indiában, Sri Lankán, Thaiföldön, Malajziában és Indonéziában az ilyen alkalmakra aranyszálas ruhába öltöztetik, kifestik, és ékszerekkel ékesítik fel őket. Indiában az előkelő származású fehér elefántokat a bráhmin papok egyenes ágú leszármazottainak vélték. Az ilyen elefántok bőre a lótusz színéhez hasonlított, az értékük pedig drága kristályéval vetekedett.

Zsírkő elefántfigura féldrágakő berakással - IndiaA buddhisták hiedelme szerint elefánt jövendölte meg Buddha születését. A monda szerint, Májá nepáli királyné egy ünnep alkalmával önmegtartóztatási fogadalmat tett, arra kérte férjét, ne közeledjen hozzá testi vággyal. Aznap éjjel, Májá azt álmodta, egy fehér elefánt hatolt be oldalába. Tíz hónapos terhesség után a királynő egy gyermeket hozott a világra, aki különbözött minden más gyerektől. Az álombéli fehér elefántnak hat agyara volt. Az indiaiak körében ugyancsak szent állat az elefánt, a fehér szín náluk, az alázatosság jelképe, a hat pedig a térirányok, a lent, a fent, az elöl, a hátul, a jobb és a bal szakrális száma.

Sziámban, a mai Thaiföldön, valaha kevés fehér elefánt volt, hogy fennmaradjanak, nem dolgoztatták őket. Ezután terjedt el az a szólás-mondás, hogy a fehér elefánt tartása csak kiadással jár. A hétköznapi életben otthonunk azon tárgyaira vonatkozik ez a megállapítás, melyeknek semmi hasznát nem vesszük, csak kedves emlék fűződik hozzájuk, vagyis fehér elefántnak tekinthetők.

Afrikában, a példás közösségi kötelékben élő elefántcsordákról megfigyelték, hogy ha mély árok állja útjukat, a legtestesebb elefánt beugrik az árokba, hogy átmehessenek hátán a társai; ha a csorda valamelyik tagja megsérül, a többi azonnal a segítségére siet, ormányukkal addig dörzsölnek finom homokot a sebre, míg el nem áll a vérzés. Már id. Plinius (23-79) is beszámolt arról, ha elpusztul egy elefánt, a csorda minden tagja ormányával simogatja, majd betemetik faágakkal és földdel a tetemet, mindeközben „elsiratják” elhunyt társukat.

Az elefántról készített képek, szobrok, fényképek stb. szerencsét hoznak, ám csak akkor, ha az ajtóval szemközt helyezik el őket. Egy másik elképzelés szerint ugyanehhez az elefántszobrot a farkával észak felé kell elhelyezni. Az arannyal egyenértékű elefántagyarakból készült faragványok azonban rossz ómenek, mert elefánt életeket követelnek. A burmaiak az elefánt farkából néhány szőrszálat hordanak maguknál, hogy távol tartsák maguktól a gonoszt. Az afrikai emberek pedig azt hiszik, hogy az elefántok azért hasítják fel a földet vonulásuk közben, hogy megtudják, merről fúj a szél.

További olvasnivaló

A legfőbb szenvedély

Egy korábbi írásomban már megmutattam, miképpen határozható meg az önmegvalósítás száma. Ez a szám arról árulkodik, hogy mi az a tevékenység, amit az ember a legkönnyebben, külső kényszer nélkül képes...

Folytatás...

Frontunk van

... mondogatjuk, s rosszkedvünket, kellemetlen közérzetünket, idegességünket azonnal ráfogjuk. Noha az időjárás-változás valóban hatással lehet hangulatunkra, viselkedésünkre, reakcióinkra, s az előbbi panaszainkban van is némi igazság, helytelen bajaink forrását...

Folytatás...

Iwi kézelemzése

Noha a tenyér felől nézve a középső ujja valamivel rövidebbnek látszik, mint a kézfeje feloli oldalon, az ujjai - a viszonylag rövid kisujj kivételével - mégis elég hosszúnak tűnnek...

Folytatás...

Papilláris vonalak (bőrlécek)

A bőr két főrétegét - a felhámot az irhával - rengeteg apró kis csap, úgynevezett papilla kapcsolja össze. A papillák száma az érintésre, fogásra szakosodott testrészeken - elsősorban a...

Folytatás...

A gyömbér nemcsak gyógyító fűszer, de a …

A Délkelet-Ázsiában őshonos gyömbér, étkezési és gyógynövényként egyaránt hosszú múltra tekint vissza, már a nyugati világ is legalább 3000 éve használja. A görögök és a rómaiak révén terjedt el Európában...

Folytatás...

Rendellenes tenyérküllem

A száraz, ráncos bőr - ha csak ezt nem foglalkozási ártalom (például mosás. vegytisztítás okozta) - általában a gyomor és a bélrendszer súlyos akut betegségéről tanúskodik, mely gyakran hasmenéssel és...

Folytatás...

Kéztartás, karhordozás

A kézhordozás világszerte sajátos pszichológiai jelentéssel bír. Sokat elárul a karakterről, hogy az ember miként tartja karjait járás közben, mennyire szorítja a testéhez, vagy milyen távol vannak a testétől...

Folytatás...

A népszerű palacsinta

Valamennyi palacsintasütésemre vagy -evésemre nem emlékszem, hisz képtelenségnek tűnne, ám van néhány nevezetes esetem. Egy alkalommal káposztás palacsinta sütése közben, váratlanul beállított hozzánk nagybátyám egy barátjával. Mindketten testes férfiak...

Folytatás...

Lia kézelemzése

Az első ránézésre még jó minőségűnek tetsző képek, a valóságban homályosak, egyáltalán nem élesek. Különösen igaz ez a balkézről készített felvételekre. Elmosódottak a vonalak, például az életvonalat csak a...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?