A+ A A-

Fiziognómia - karakterolvasás

A fiziognómia szó - melynek az arcisme (arctan), az arcolvasás (arcelemzés) fogalmak a magyar megfelelõi  - a „természet”, „lelki alkat”, „jellem” jelentésû phüszisz és az „értelmezés”, „vagy megítélés” jelentést hordozó gnóma görög szavakból tevõdik össze. A fiziognómia alapfeltevése, hogy a test és a lélek szoros kapcsolatban van egymással, vagyis az ember külsõ megjelenése - elsõsorban az arckifejezése, arcvonásai - alapján következtetni lehet a belsõ jellemzõire, a személyiségére, jellemére, karakterre.

A fiziognómia eredete az ókorba nyúlik vissza, tudománnyá azonban valószínûleg a görögök munkássága nyomán vált. Egyesek szerint Püthagorasz (i.e. 582-496) volt a létrehozója, aki egy fiatal nemest a külseje miatt nem fogadott tanítványává. A fiziognómia elsõ ismert mûvelõjének az i.e. 5. században élt görög Zópüroszt tekintik, aki - Cicero fennmaradt írása szerint - a szilénekhez (szilének a görög mitológia termékenység démonai) hasonló külseje miatt - a számára ismeretlen Szókratészt, ostoba, buja alaknak jellemezte.  A fiziognómia tanításai többeket megérintettek, például Hippokratész (i.e. 460-375), a neves görög orvos, már azt tanította, hogy a hegyes orrú és apró szemû emberek rosszindulatúak. Alkalmazói közül azonban Arisztotelész (i.e. 384-322), a híres görög filozófus a legismertebb. Az elsõ fiziognómiát leíró mûvet neki, vagy valamelyik tanítványának tulajdonítják.

A külsõ és belsõ jegyek közötti kapcsolatok keresése azonban másutt is felmerült, az õsi India orvosai az emberek és az állatok külsejét tanulmányozva kerestek és fedeztek fel különbözõ hasonlóságokat. Máté könyvében (6: 22) pedig a következõ fiziognómiai példát találjuk: „Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” E mondat értelmezése, hogy a tiszta szem (tágra nyitott, világos, fényes és kerek) tisztességet és egészséget jelez.

A fiziognómia tudományának középkori élharcosai a nürnbergi Joannes de Indagine (1467-1537), a bolognai  Bartolommeo della Rocca (1467-1504), a 16. században élt Barthelemy Cocles (Bartolommeo Cocle) és a francia Michel Lescot voltak. Kevés tudható Lescotról, akinek Fiziognómia címû munkáját 1540-ben, Párizsban nyomtatták ki. Indagine könyve 1531-ben jelent meg Strassburgban, melyben szép számmal mutat be, csalókat, hazugokat, züllötteket, akiknek jellemzõ módon a szájuk nyitva, az ajkuk pedig széles.  Szerinte a fogsor egyenes jellemrõl árulkodik. Ha pedig a fogak közel vannak egymáshoz és hegyesek, egészségesek, az a hosszú élet jele. A görbe orrúak arcának deformálódása indulatos, elszánt és zsarnoki természetükrõl árulkodik. A hegyes áll, a test csonkaságáról ad információt. A haj, mint az egyik legfontosabb fiziognómiai tényezõ, a lágy, selymes és sima hajról békés, bátortalan és szelíd jellemet feltételez.

Ugyancsak Strassburgban látott napvilágot Bartolommeo Cocle A fiziognómia kézikönyve címû mûve, 1533-ban. Elképzelése szerint azok az emberek, akiknek halántékát sûrû haj borítja, egyszerûek, hiúk, hiszékenyek, önfejûek, közepes intelligenciával bírnak, modoruk és szóhasználatuk pedig durva. A szakállasok brutálisak, bosszúszomjasak, emlékezõtehetségük rossz, szerencsétlenek és pénzsóvárak. A magas és kerek homlokkal rendelkezõ emberek szabad szellemûek, vidámak és értelmesek. A felfelé kunkorodó szempillájú egyének önteltek, gõgösek, kegyetlenek, míg a lefelé görbülõ szempillák rosszindulatot, hamisságot, becstelenséget, lustaságot, titkolózást jelentenek. A nagy, kerek szemekrõl azt feltételezte, hogy az illetõ megbízhatatlan, lusta fickó. A nagy orról pedig úgy nyilatkozott, hogy jó jel, akár hajlott, akár egyenes. A sort a tudományosság igényével fellépõ nápolyi Giambattista della Porta (1535-1615) zárja, akinek az 1586-ban írt De humana physiognomia címû mûve nagy hatással volt e „tudomány” késõbbi mûvelõire.

A kezdetben még az ember egész testére, külsejére, fizikumára kiterjedõ fiziognómiai vizsgálódások, a reneszánsz kortól kezdõdõen egyre inkább az arcvonásokra, mint karakterjegyekre fókuszálódtak. A modern fiziognómia legismertebb munkája, az arcolvasás megalapítójának tekintett svájci lelkész, teológus Johann Kaspar Lavater (1741-1801) négy kötetes fiziognómiai esszégyûjteménye, mely 1775-ben látott napvilágot. nem sokkal késõbb, a századfordulón Franz Joseph Gall (1758-1828) a fiziognómiai megfigyeléseket, az általa kidolgozott, a mentális képességeket, az intelligenciát és erkölcsi tulajdonságokat a koponya külsõ formája alapján meghatározó, frenológia megállapításaival egészítette ki.  Munkatársa, Spurzheim (1776-1832) népszerûsítõ tevékenységének köszönhetõen a frenológia hamarosan az angolszász világban is (Anglia, Egyesült Államok) elterjedt. Idõközben Sir Charles Bell az arckifejezés anatómiájáról írt esszéjével (1806) megalapította a fiziognómia fiziológiai iskoláját, mely az érzelmeknek az arcizmok által produkált fizikai megjelenését tanulmányozza. Az érzelmi kifejezések késõbbi tudományos vizsgálói között a 19. század második felében Charles Darwin és az anatómus professzor, Piderit a legismertebbek.

A fiziognómiából, pontosabban a fiziognómia ágának tartott koponya-tanból fejlõdött ki a karakterológia, mely elsõsorban a frenológia hiányosságait próbálta meg pótolni. A karakterológia (jellemtan) megalapítója C. G. Carus (1846), az elnevezés J. Bahnsentõl (1867) származik. A karakterológia kutatási területe, módszerei és forrásai: a fiziognómia, pszichoanalízis, grafológia, mozgás- és kézismeret.  Az évtizedek során egyre népszerûbb lett, és számos irányban - tipológia, lélektan, romantikus rend, szellemtudomány - fejlõdött tovább.  Fõ képviselõi Dilthey, Kretschmer, Klages, Jung, Spranger és Utitz voltak.

A fiziognómia, a frenológia és a karakterológia eredményeit egyaránt felhasználta az itáliai Verona városában született kriminológus és egyetemi tanár, Cesare Lombroso (1835-1909), aki a született bûnözõk örökletes genetikai degenerációját a külsõ testi jegyekbõl vélte felismerni. Ezek, az általa stigmáknak nevezett anomáliák elsõsorban a koponya és az állkapocs abnormális alakjában és méreteiben, az arc aszimmetriáiban nyilvánulhatnak meg. A késõbbi kutatások megdöntötték az elméletét, és ma már általánosan elfogadott az a nézet, hogy a bûnözés kialakulásában a környezet szerepe a meghatározó.

A fiziognómia, a frenológia és karakterológia tanai és eredményei hazánkat is elérték, melyrõl elsõsorban a korabeli irodalom tanúskodik. A 19. században az arcisme mûvelése, az arckifejezések értékelése nálunk is ismert volt,  például a fiziognómia (vagy, ahogy akkoriban nevezték, a fiziognomika) alkalmazása Hermann Ottó (1835-1914) A magyar nép arcza és jelleme címû, 1902-ben publikált munkájában is felbukkan.

Mivel írásaimban elsõsorban az arcolvasás (régiesen arczisme) eredményeit kívánom összefoglalni, e rövid történeti összefoglalóban nem törekedtem teljességre. Akik a témában alaposabban el kívánnak mélyülni és részletesebben szeretnének tájékozódni, a fiziognómia történetének, fejlõdésének kiváló összefoglalóját olvashatják Umberto Eco: Az arc nyelvezete címû esszéjében.

Hozzászólások  

+1 #2 Rosta Erzsébet 2008-04-28 08:13
Kedves Éva!
Nagyon köszönöm a javító szándékú észrevételét, azonnal megrendeltem a könyvét, és amint megérkezik, a téves adatokat korrigálom.
Magam is gyanítottam, hogy a Barthelemy Cocles név a Bartolommeo della Rocca francia változata, a tévedést az okozhatta, hogy a rendelkezésemre álló magyar és angol nyelvű fiziognómia könyvek, lexikonok valamint a különféle webes források - általam nem kellően ellenőrzött - adatai (születés, halálozás éve, a könyv kiadásának időpontja) két különböző személyt valószínűsítettek.
Üdvözlettel:
Rosta Erzsébet
Idézet
+1 #1 Vigh Éva 2008-04-27 09:43
Kedves Erzsébet! Csak tájékoztatásul: a cikkben emlitett "bolognai Bartolommeo della Rocca (1467-1504), a 16. században élt Barthelemy Cocles (Bartolommeo Cocle)" egy és ugyanaz a személy. Filológiailag is pontos információkért szívesen ajánlom kétkötetes munkámat, amelynek első kötetének jó része a fiziognómia történetét dolgozza fel, a második kötet antológia : "Természeted az arcodon" I-II, Szeged, JATEPress, 2006. (Ikonológia és műértelmezés sorozat 11. kötete) Üdvözlettel: V.É.
Idézet

További olvasnivaló

Csökkenti az éhséget, szabályozza a vérc…

A krómról sokáig csak azt tudtam, hogy kékesfehér, fényes elem, amit azért használnak fel ötvözetekben, mert védelmet nyújt az időjárási viszonyokkal szemben, ellenáll a rozsdásodásnak, gátat vet a korróziónak. Noha...

Folytatás...

Vegetáriánus konyha Indiában

Étkezési szokások Az indiai háziasszonyok naponta háromszor főznek, mivel az előző étkezésből megmaradt, állott ételt nem szolgálják fel. A kész ételt azonnal, frissiben tálalják. A menük általában 3-4 fogásból állnak...

Folytatás...

Kajszi- vagy sárgabarack

Ez a Kelet-Turkesztánból és Észak-Kínából származó, mély sárga vagy narancssárga, kopasz vagy enyhén szőrös, édes gyümölcs, melyet - megkülönböztetésként az őszibaracktól - nyári baracknak is neveznek, a rózsafélék családjába...

Folytatás...

Babonás jövendölések szerelmespároknak

A szerelem varázslások és szerelmi jóslások köre - akárcsak az emberi fantázia - szinte kimeríthetetlen. Mint a babonák többsége, a legtöbbjük színes és képzelet gazdag. A szerelmi jövendölések a korábbi...

Folytatás...

Az Isztrián vettünk egy zacskónyi goji b…

Kora tavasszal egy szimpatikus idős férfi csöngetett be hozzánk, és azt kérte férjemtől, engedje meg, hogy levágjon pár kis ágat bujtásnak az egyik utcai bokrunkról, mert szerinte az goji bogyót...

Folytatás...

India - Gitár formájú tulitarka torta

 Nagyobb térképre váltás  Frissen készült úti programunkkal, ötnapos lebzselés után kerekedünk fel. A Dzsamunán nehezen vergődünk át, pedig a folyón átívelő nyolc forgalmi sávos híd a legszélesebb Indiában. Jó darabig összevissza...

Folytatás...

Páros számok többszörösei

Az első páros szám, a kettes tízszeresét (vagyis a húszat) többnyire az elérendő cél szimbolizálására használták. Az Odüsszeiában a húszas hatalmasat, hosszú időt jelentett, Odüsszeusz húsz évig bujdosott és ereje...

Folytatás...

Nemcsak fájdalomcsillapító és hangulatja…

Bár ezt az - erős paprikák csípős ízét adó, sokoldalúan felhasználható - alkaloidát csak a 19. század eleje...

Folytatás...

Asztrológiai vonatkozások

A hinduk ismerték fel először a napéjegyenlőség precessziójának törvényét, és elsőként ők határozták meg azt, hogy a pontos napéjegyenlőség csupán minden 25 827-ik évben következik be. A hinduk számításainak helyességét...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom