A+ A A-


Úgy terveztük, az idén – Horvátországon, Bosznia-Hercegovinán valamint Montenegrón át – Albániába utazunk. A térképet és az útikönyvet már jó előre beszereztük, és nagyjából az útvonalat is kijelöltük. Ám ezúttal nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt előzetesen elképzeltük. Boszniából ugyan láttunk egy keveset, Montegnegró és Albánia helyett az úti célunk Dalmácia lett. Már a készülődés sem volt a megszokott, ugyanis az indulás előtt néhány nappal tudtam meg, hogy lejárt a jogosítványom. Nem néhány nappal korábban, hanem csaknem négy éve, azóta érvénytelen okmánnyal vezettem, itthon és külföldön. A jogsi első oldalán lévő, az igazolvány érvényességének határidejét mutató 2014-es dátum tévesztett meg, kiderült, hogy a vezetői engedély szempontjából a kártya hátlapján lévő apró számok az irányadóak.

De nemcsak a jogosítvány jelentett problémát, hanem spánielünk is, akit mindenhová magunkkal viszünk, mert nem akarjuk senkire sem hagyni. Kölcsönös ez a ragaszkodás. A bedekkerben és a neten fellelt információk alapján egyedül Albániával kapcsolatban voltak aggályaink, ugyanis sehol sem találtunk olyan tájékoztatást vagy hirdetést, mely a háziállatok elhelyezését is megengedte volna. Muszlim ország lévén ezen egyáltalán nem csodálkoztunk, ugyanis az iszlám tisztátalannak tekinti a kutyát. Közben megtudtuk, hogy szervezett utakra nem ajánlják a háziállatok elvitelét, mert a szállodákba, apartmanokba nem lehet kutyákat bevinni, a kocsiban vagy - ha a szálláshelyhez tartozik - az udvaron kell hagyni. Ám még ez sem térített el a tervünktől, arra gondoltunk, hogyha minden kötél szakad, Montenegróban szállunk meg, és csillagtúra-szerűen fedezzük fel Albániát.

Azonban a biztonság kedvéért telefonon a hatósági állatorvost is megkerestük, aki nagyjából arról tudott információt adni, milyen oltások igazolása szükséges, illetőleg, hogy milyen feltételekkel és meddig maradhatunk kutyával ott. Szólt a titer-tesztről is, de ez utóbbit - különösen az elhangzott várakozási időket - nem nagyon értettük meg. Végül az Állatorvosi Kamara honlapján találtuk meg a kimerítő választ. Horvátország nem gond, oda elég a chip és a kutyaútlevél, amivel rendelkezünk. Montenegróba és Albániába sem a belépés lett volna problémás, hanem a visszajövetel, ugyanis mindkét ország rajta van az EU által "fertőzöttnek" tekintett országok listáján, ezért az onnan érkező kutyák csak akkor vihetők be az EU tagországok területére, ha a gazdájuk igazolni tudja, hogy kedvencük kellő védettséggel rendelkezik a veszettség ellen. Ehhez pedig - minimum 30 nappal az oltást követően - ún. titer-tesztet kell végeztetni, melynek elkészítési ideje kb. 7-10 nap, ám ha a kutya 6 hónapnál régebben kapta a veszettség elleni szérumot, a vizsgálat eredményességéhez újabb oltásra lehet szükség.

Mivel a jogosítvány megújítása miatt már így is több mint két hetet csúsztunk az indulással, azt a lehetőséget, hogy további 40 napot várjunk, azonnal elvetettük. Egy darabig még azon spekuláltunk, hogy enélkül is nekivághatunk, ugyanis Horvátország nem tagja az EU-nak, rá nem vonatkoznak ezek a szigorú előírások. Ám mérlegelve, hogy délnyugati szomszédunk általában nem ápol túl jó kapcsolatokat a régi Jugoszlávia volt tagállamaival, és Albániával sem felhőtlen a viszonya, na meg azt, hogy olykor szeret úgy viselkedni, mintha már tagja lenne a Közösségnek*, nem kockáztathattuk meg, hogy albán vagy montenegrói állatorvostól próbáljunk igazolást beszerezni a visszafordítás, vagy az esetleges karantén elkerüléséhez. Ha pedig - valamilyen szerencse folytán - csak hazatérve derülne ki a dolog, az EU előírások miatt, itthon várna Mindire több hetes megfigyelés.

De talán nem is nagyon bántuk ezt az akadályt, mert időközben egy tanár barátunk ízelítőt hozott Albániában készített felvételeiből, melyek bizony nem nagyon nyerték el a tetszésünket, egyáltalán nem találtuk vonzónak az országot. Ráadásul azt olvastuk, meglehetősen veszélyes is, az út mentén rablóbandák garázdálkodnak, az úthálózat nem jó, az utak kátyúsak, néhol járhatatlanok, a koszt sem a mi ízlésünk szerinti, főleg kecskét, vagy birkát esznek. Az útikönyv szerint kizárólag csak a fővárosuk, Tirana biztonságos. Ezért úgy döntöttünk, hogy nemcsak Albániát hagyjuk ki, hanem Montenegrót is. Így aztán maradt a Plitvicei tavak megtekintése és Dalmácia. Az utóbbiakra már régóta fájt a fogunk.

*Utazásunkat követően két évvel, 2013. július 1-jén vált a Közösség tagjává.

Hét nap a virágos Rogoznicában


Mintegy tíz perc komótos autózás után, Šibeniktől 33 km-nyire, rátalálunk az elsősorban barátságos lakóiról, védett tengeröbleiről és 400 hajót befogadó jacht-kikötőjéről (Marina Frapa) híres mediterrán halászfalura, Rogoznicára. A véletlen úgy hozza, hogy a tengerparton kialakított körforgalomban balra fordulunk, így a tengeröblöt átszelő töltésen áthaladva, egyenesen a település szívébe, a régebben

Bővebben: Hét nap a virágos Rogoznicában

  • Írta: Rosta Erzsébet
  • Kategória: Montenegró és Albánia helyett irány Dalmácia, avagy miként utazhatunk kutyával

Irinováctól Rogoznicáig, a Velebit-hegységen és Zadaron át

 


Nagyobb térképre váltás

 

Bár igazán jól éreztük magunkat Irinovácon, már hajnalban kivet minket magából az ágy. Megreggelizünk, összepakolunk, s elbúcsúzva vendéglátóinktól azonnal indulunk az Adria felé. Ideje továbbállnunk, hogy felfedezzük Dalmáciát. Az előző napi zivatar miatt még párás a reggel, de az aszfalt már teljesen felszáradt. A Plitvicai

Bővebben: Irinováctól Rogoznicáig, a Velebit-hegységen és Zadaron át

  • Írta: Rosta Erzsébet
  • Kategória: Montenegró és Albánia helyett irány Dalmácia, avagy miként utazhatunk kutyával

Átugrottam Bihácsra, s vettem egy boszna sört - Képes útibeszámoló

Irinováci szállásunkkertjétől alig több mint kétszáz tyúklépésnyire húzódhat a Bosznia-Hercegovina felé vezető út. Ez eléggé izgatta fantáziámat, s hamar megszületett bennem a gondolat, jó volna elugranom Bihácsra, a legközelebbi bosnyák városba. Elképzelésemet férjem természetesnek vette, egyáltalán nem lepődött meg, pedig - mint a korábbi cikkemben írtam - kutyával elég bonyolult

Bővebben: Átugrottam Bihácsra, s vettem egy boszna sört - Képes útibeszámoló

  • Írta: Rosta Erzsébet
  • Kategória: Montenegró és Albánia helyett irány Dalmácia, avagy miként utazhatunk kutyával

Plitvicei-tavak – Tények és élmények, 102 fotóval


Sok éven át nyaraltunk a horvát Isztrián, Moscenicka Dragán, ezek a nyarak, az ott eltöltött napok felejthetetlenek voltak számunkra. Az is igaz viszont, hogy bármikor indultunk a tengerpartra, mindig megfordult a fejünkben, hogy jó volna végre megnézni az egyedülálló természeti ritkaságot, a Plitvicei-tavakat is. Ettől az tartott vissza minket, hogy

Bővebben: Plitvicei-tavak – Tények és élmények, 102 fotóval

  • Írta: Rosta Erzsébet
  • Kategória: Montenegró és Albánia helyett irány Dalmácia, avagy miként utazhatunk kutyával

Mindit a farost állatok, engem az ajtónkon zörgető indiaiak hökkentenek meg


Amikor a térkép szerint már igen közel jártunk a Plitvicei tavakhoz, arra gondoltunk, nem ártana szálláshely után néznünk. Grabovácba érve, felderült a képünk, amikor a település feltehetőleges központjában ráleltünk a Tourist Office információs házikójára. Bár az ajánlott szoba a szomszédos Irinovácon volt, nem kellett keresgélnünk, mert a pult mögött álló

Bővebben: Mindit a farost állatok, engem az ajtónkon zörgető indiaiak hökkentenek meg

  • Írta: Rosta Erzsébet
  • Kategória: Montenegró és Albánia helyett irány Dalmácia, avagy miként utazhatunk kutyával

További olvasnivaló

Egyébként a hosszú utazást a tenyerem Ho…

  Bharat Bhusan Sharma etnográfus, az Indiai Köztársaság Nagykövetségének munkatársa Indiában a jóslás a gyermek születésének pillanatában kezdődik. Percnyi pontossággal megnézik, hogy melyik napon és mikor született. Ezután elkészítik a gyermek...

Folytatás...

Brunner Erzsébet festőművésznél

Ezúttal nem az autóriksás útjaink során megszokott irányba, a Connaught Place felé indulunk, hanem a számunkra a piacáról ismert Szarodzsini Nagart délről megkerülve Rabindra Nagar felé vesszük az irányt...

Folytatás...

55 óra a Kerala Expresszen - II.

Közeledik a villanyoltás, a „takarodó” ideje, addig mindenkinek el kell készülnie, szinte egyszerre kezdenek ágyazáshoz az utasok, sokan várták már ezt a pillanatot. Nappal csak ülni lehet, vagy mászkálni...

Folytatás...

Véleményem szerint a kézfogások változha…

Dr. Benkó Sándor a Műszaki Egyetem adjunktusa, a Benkó Dixiland együttes vezetője Nem jósoltattam eddig, és ennek valószínűleg egy gyerekkori élményem az oka. Édesanyám mesélte, hogy amikor édesapámmal eljegyezték egymást...

Folytatás...

Hamvasmudi kézelemzése

  A képek alapján az ujjak végei szögletesek, enyhén lekerekítve, e formáció jellemzője, hogy egyensúlyt teremt a kéz jellemzői között. Jó szervezőkészséggel rendelkezik, mindenre odafigyel (sőt néha túlbiztosítja a dolgokat), érzéke...

Folytatás...

Örvény mintázatok és az általuk jelzett …

  Az örvényes rajzolatoknál a papilláris vonalak az ujjbegy közepéről indulva órarugószerű mintázatot alkotnak. A párhuzamos vonalak egyaránt lehetnek kör vagy ovális rajzolatúak, szabályosak és szabálytalanok, jobbra vagy balra dőlők, sőt...

Folytatás...

Kókuszpálmák árnyékában

Az autoriksából kiszállva nem megyünk azonnal szállodánkba, csavargunk egyet, jól esik a ténfergés a friss levegőn. A Neelam hotelnél - az egyik reggel itt ajánlgattak férjemnek pénzért kapható, szerelmet...

Folytatás...

Barby kézelemzése

Az egyenes ujjak szerint fárasztja a mélyreható elemzés, a részletek megismerése, ha ilyen jellegű munkát kell végeznie, akkor feszültté válhat. A lekerekített ujjvégek viszont alkalmazkodó, kiegyensúlyozott személyre utalnak. Az...

Folytatás...

Kőtörő asszonyok

Nem tudok megbékélni a riksásunkkal, ez a mostani is becsapott, de az előttünk megálló is megszeghette a játékszabályokat, hasonló afférja akadt utasával. Az angol lányt is átverhette járművezetője, Attilát...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?