A+ A A-

Irán – Figyelmeztet a szokásosnál több Khomeini kép

  • Közzétéve itt: Autóval a Bengáli-öbölig - Harmadszor Indiában

 


Teheránból, először osztott pályás városi gyorsforgalmi úton, majd autópályán haladva, könnyen kijutunk; ezúttal jóval kevesebb időre van szükségünk, igaz nincs velünk navigátorunk, Abdi. Amint elhagyjuk az ótóbánt, Kazvínban olcsó benzinnel gondosan feltankolunk, az egyik gyümölcsárusnál pedig finom magnélküli szőlőt vásárolunk. Szerencsénkre most nincs olyan dühödt szél, mint jövetelünkkor, ráadásul lévén másnap péntek, azaz munkaszüneti nap, a forgalom sem túl veszélyes.

Khomeini ayatollahTabrizig gyakorlatilag eseménytelen az utunk, így bőven van időnk a tájban gyönyörködni. Ezt tesszük akkor is, amikor a várost elkerülő autóút baloldalán, a kopár hegyoldalon nejlonzacskók tömegére leszünk figyelmesek. Olyan mintha egy szélvihar a város összes műanyag szatyrát itt terítette volna szét. Annyira lefoglal a látvány, hogy mintegy 30 kilométert teszünk meg rossz irányba, csak akkor jövünk rá, hogy nem északnyugatra, Bázargán felé megyünk, amikor a lemenő nap már huzamosabb ideje jobb kéz felől süt be a kocsi ablakán. A „felfedezés” hatására azonnal visszafordulunk, ám hiába érdeklődünk többször is, a tabriziak eléggé barátságtalanok, véletlen sem segítenének, végül is magunknak kell megtalálnunk a helyes irányt.

Sajnos a kamionosaink által javasolt TIR parkolót nem találjuk, kénytelenek vagyunk továbbmenni. Jelentősebb település nincs errefelé, szállodára tehát nem sok reményünk van. Tabrizba nem kívánunk visszamenni, a határ még túlságosan messze, a kocsiban pedig ezen a vidéken nem lenne biztonságos. Még emlékszünk a magyar pilóták intő szavaira, Iránban lehetőleg ne aludjunk szabad ég alatt, vagy az autóban. Már jó ideje lement a nap, amikor a dzsolfai elágazásnál északra fordulva, a mintegy 4 kilométerre lévő Marand nevű városkában sikerül szállásra lelnünk. E vidéken a lakosság zömmel azeri, talán ezért is figyelmeztet a szokásosnál több Khomeini kép arra, hogy mi Iránban az államvallás, na meg hát nem lehet elégszer tudatosítani a polgárokkal, hogy „figyelve vannak”.

Attila angol nyelvtudásának nem sok hasznát veszi, oroszul viszont elég jól elboldogul. A hotelről sok mindent lehet mondani, csak jót nem. A kifőzdéből meredek lépcsőn jutunk fel szobánkba, az átható szag alapján nemrég moshatták fel petróleummal, errefelé ezt használják a poloskák, csótányok és hasonló rovarok ellen. Az ablakon át pont a szemünkbe világít az utcai lámpa. A szobát bemutató öreg azeri kérésemre függönyt varázsol elő, pontosabban előkerít egy szakadt lepedőt és elsötétítőként jó ferdén felszögezi az ablakkeretre. A guggolós vécéhez a folyosó végén egy padlásfeljáró vezet, az ajtaja nem záródik, ha nem akarunk váratlan vendéget, „dologvégzés”közben egyik kézzel jó erősen fogni kell. A félig nyitott ajtón túl, pár méterre a szemközti szobából férfiak jóízű hortyogása hallik. A vízöblítés sem igazán szuperál, használat után a vödörben hozott vízzel legalább negyedórás pumpálás szükséges. Elég bizalmatlanok velünk szemben, mert a szállás költséget előre kifizettetik. Ekkor még nem tudjuk, hogy éjjelre be is fognak zárni.

Háttérben a hófödte ArarátMaga a kisváros barátságos, mondhatni családias. Az utcán tülkölő esküvői kocsikaraván jár körbe-karikába, szabályos időközönként felbukkannak a tér sarkán, mint kiderül, az első kocsiból filmezik a feldíszített másodikat, melyben mennyasszony ül. Nehéz olajszag terjeng a levegőben, sütik az esti kebabot. Mi egy cukrászdában csillapítjuk éhségünket, a sütemény mézédes, ahogy ázsiai utunk során eddig mindenütt, Iránban is imádják az „édes”édességet. Hajnalhasadta előtt kelünk, szeretnénk mielőbb indulni, ám a hotel ajtaját zárva találjuk, talán attól féltek, hogy megszökünk. Hosszas zörgetésünkre méltatlankodó pofával, álmos szemeit ránk meresztve, nagy nehezen előkerül az idős tulaj. Nevethetnékünk támad, amint szertartásosan nyitja az ajtót, s kienged minket az utcára.

Sötétben kelünk útra, a sofőrök még az igazak álmát alusszák, hisz egy jó darabig senkivel sem találkozunk. Bő 40 kilométerre lehetünk a határtól, amikor szemből a hegyek közül egyszer csak ránk köszönt a hósapkás Ararát. Csodálatosan szép, ahogy e kora reggeli órában a felkelő nap sugarai visszaverődnek róla. Az utolsó kis településen, Mákúban - hogy elköltsük maradék riálunkat - egy szatócsboltban olajbogyót és pisztáciát veszünk. Már éppen távoznánk, azonban nem ússzuk meg ennyivel, a boltos habcsókját is meg kell kóstolnunk. Ez az ő ajándéka, nem illik visszautasítani. Később jövünk rá, hogy ezzel „tette jóvá”a zsizsikes pisztáciát.

A határon - péntek lévén - óriási a forgalom, buszok százai, utasok ezrei - zömükben azeriek - várakoznak, de mi különösebb gond nélkül átjutunk a bürokraták zsilipjein, egyedül csak az utolsó vámtisztben buzog a munkakedv, a leplombált csomagjainkat kezdi akkurátusan bontogatni. Művelete láttán, majdnem megüt a guta, heves kézmozdulatokkal mutatom, hogy amit kiszed, pakolja is vissza a helyére. Gesztikulálásomat megérthette, mert a többletmunkától való félelmében azonnal befejezi ellenőrző tevékenységét. Múltkori ismerőseink majd mindegyikével összetalálkozunk, „rosszéletű” barátunknak - aki időközben szakállt növesztett - vidáman mutatjuk a „saszé námbert”. Már végeznénk, ám még utoljára is tartogat számunkra egy kis meglepetést a határ. Míg a papírokkal szaladgáló férjemre várok, arra leszek figyelmes, hogy a falnál időnként férfiak állnak egy jókora ládára. Kerekre nyílik a szemem, mikor végre rájövök, hogy ott, a több mint két méter magasan lévő ablaknál kell benyújtani a kitöltött nyomtatványokat, valószínűleg azért, hogy tudatosítsák az utazókkal, Iránban fel kell nézni a hatóság embereire. Amikor Attila végre előkerül, hiába magyarázom, hogy azon az ablakon át történik az ügyintézés, sehogyan sem akarja megérteni, hogy nem bent az irodában kell átadni az okmányokat. A megoldást egy határátkelésben jártas kurd mutatja meg neki. Nem sokat teketóriázik, papírjait a feje fölött lobogtatva felpattan a fal mellé állított fadobozra. Kisvártatva aztán nyílik az ablak, s egy szőrös kéz veszi el a dokumentumokat. Az eseményre a kurd mellé a fal párkányára egy másik kilépni szándékozó is felkapaszkodik. Szeretném a jelenetet lefotózni, de pechemre a gépünkben kimerült a ceruzaelem.

 

További olvasnivaló

’Kíváncsi Cseresznye’ kézelemzése

A kezek morfológiai jellemzőit vizsgálva elsőként az ötlik a kézelemző szemébe, hogy - az elsőként beküldött kézfej képeken, melyek természetes helyzetben mutatják az ujjakat - a gyűrűs és a kisujjak...

Folytatás...

A kéz állaga

Amikor a kezet vizsgáljuk, az első dolgunk annak megállapítása, vajon a páciens keze petyhüdt, puha, elasztikus, kemény vagy durva-e, ugyanis ezáltal informálódunk arról, hogy a kliensünk milyen és mekkora energiával...

Folytatás...

Tizennyolc, az élet és az Amida áldásain…

A tizennyolcas szám, mely már a Kolumbusz előtti Amerika időmérésében megjelenik, a nyugati világ számára is kiemelt jelentőséggel bír. Ez elsősorban a kört (vagy teljesszöget) leíró 360-as számmal való kapcsolatával...

Folytatás...

’FruzsiMóki’ ujjlenyomat- és kézelemzése

  Az oldal alján található - a kéz vonalait reprezentáló - képeken látható téglalap alakú tenyér, hosszú ujjakkal a víz kéztípus legfontosabb ismertető jegyei. A hasonlóan hosszú ujjakkal leírható levegő típustól...

Folytatás...

Szemremegés, szemrángás - más néven tikk…

A szemvibrálást, vagy szemrángást, melyet az orvosi szakirodalom a tikkelés egyik fajtájának tekint, a szemet mozgató finom izmok szabálytalan időközönként jelentkező akaratlan összehúzódásai okozzák. A szemmozgató izmok ismétlődő görcsberándulásainak azonban...

Folytatás...

Szexualitás

A régi korok emberei a szexet felszabadultabban, szabadosabban, időtől-helytől függetlenül űzték. A szentélyekben, templomokban a nemi szerveket, a különböző erotikus pozitúrákat, szexpraktikákat, a szexuális aktussal egyetemben, gyakorta ábrázolták. India...

Folytatás...

A két Radzsu: a szakács és a kézelemző

A Kanyakumariban tomboló náthám – hála a patikus által javasolt kenőcsnek – kezd alábbhagyni, amilyen gyorsan csapott le rám, olyan gyorsan hagy faképnél. Jobb a közérzetem, annak ellenére, hogy...

Folytatás...

Connaught Place

Nagyobb térképre váltás A Connaught teret körülölelő házak uniformizáltan egyformák, kétszintesek, masszív oszlopos árkádokkal. A boltívekről rendetlen ferdén lógnak alá a napellenzőként használt hatalmas gyékényfüggönyök. Az eredetileg fehér...

Folytatás...

Néhány vitamin - a B1, B3, C, D és az E …

De talán nem is az én hanyagságom, hiszen az elmúlt évtizedekben a gyógyszervegyészet, a biotechnológia és az orvostudomány igen sokat fejlődött. És az sem mindegy, hogy - noha maga a...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

×
Ezeket olvasta már?