Kézelemzés, Vegetáriánus konyha, Babonák, Hiedelmek, Számmisztika, Arcolvasás, India

Fõmenü
Az elmúlt negyedév legolvasottabb írásai
Vendégkönyv - Utolsó beírás
Kedves Mónika!
Örülök, hogy tetszik az oldala...
Az utolsó két hozzászólás
  • Álomfejtés A-tól Z-ig

    Kedves Erzsébet! Volt egy olyan álmom nem rég, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egy csata volt ...
     
  • Összetett számok

    Sziasztok! Remélem vaalaki tud segíteni. Már több hónapja, megjelent az életemben a 16-os szám. Az ...

India dúsan termő földje


Az ahimszá követésén túl a vegetarianizmus meghonosodásában meghatározó szerepe volt annak is, hogy India földje mindig bőséggel ontotta a különféle, fehérjében gazdag hüvelyeseket, olajos magvakat, zöldségeket és gyümölcsöket.

Évezredekkel ezelőtt az Indus völgyiek (Harappa, Pandzsáb) gabonaként búzát és árpát termesztettek. A gabonát magtárakban tárolták, a magvakat megőrölték. Az Indus völgyiek ismerték a boronát. Gabonatermesztésre utaló leleteket Uttar Pradésben és Maharasztrá állam területén is találtak. Az ásatások szerint kb. i. e. 2800 körül kezdtek tudatosan gabonát termeszteni, ekkor már kezdetleges eszközökkel felszántották a földet.

Az árják legfontosabb gabonája az árpa volt. Az árpalisztet vízzel, ghível, tejjel vagy joghurttal elkeverve tésztává gyúrták és megsütötték vagy vízben kifőzték. Süteményként tisztított vajba, ghíbe mártva fogyasztották, vagy ghíben megsütve, mézesen, édes süteménynek készítették el. A rizs csak később vált elterjedtté, de az árják körében hamarosan fő étel lett.

A hüvelyesek mindig fontos szerepet töltöttek be India élelmezésében. Harappában, valamint az Indus völgyében több helyen zöldborsó és csicseriborsó maradványokra leltek. Mintegy 3500 évvel ezelőtt már ismerték a lencsét és a mung babot, ugyanez igaz az olajos magvakra is, az ásatások során Csanhudáróban elszenesedett szezám magvakat találtak, Mehrgahrban pedig az i. e. 4500 körüli időkből származó gyapotmagokra leltek. A gyümölcsök közül a kókuszdió mellett bizonyítottan a citromot, egyes dinnyeféléket és a gránátalmát ismerték.

A hüvelyesek és az olajos magvak fogyasztásának általánossá válása az i. e. első évezred második felére tehető. A hüvelyesekből leveseket, vadákat, ghíben vagy olajban sütött süteményeket és pápadokat, napon megszárított, papírvékony fűszeres pászkaféléket készítettek. Igen népszerű ételük volt a borsóleves.

A szezámot - a kilenc szent mag egyikeként - már a Rig-véda is említi, a belőle sajtolt olajat szintén sokféleképpen felhasználták. A vadszezám magját elsősorban az aszkéták fogyasztották. A mustármagvakat betegség során a gonosz szellemek távol tartására ették, mustármagolajat először kb. i. e. 800 körül sajtoltak.

Manapság India területének mintegy háromötöde szántóterület, ennek körülbelül egynegyedét öntözik. A lakosság túlnyomó része a legtermékenyebb vidékeken él, ahol legalább 1500 mm az évi csapadék mennyisége és évente kétszer aratnak, kétszer takarítják be a termést. A melegebb völgyekben és a teraszosan kialakított hegyoldalakon árpa, köles, burgonya és zöldség terem. Dardzsiling vidéke és Asszám teaültetvényeiről híres. A bab, borsó és az olajos magvak tavasszal érnek be, a korai rizst szeptemberben vágják. Az igazi, nagy rizsbetakarításra azonban novemberben, decemberben kerül sor. A dél-indiai Kerala állam fűszereiről és kókuszerdeiről nevezetes.

COM_IRECOMMEND Ajánlom
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
• • • • •
Rosta ebooks - Kalandozás a misztika, a folklór és a rejtett jelenségek világában

Ezeket olvasta már?