Kézelemzés, Vegetáriánus konyha, Babonák, Hiedelmek, Számmisztika, Arcolvasás, India

Életem eddigi farsangjaira gondolva nem túl sok esemény jut az eszembe, de az a kevés meglehetősen emlékezetes. Egy ilyen kedves emlékem anyai nagyapámhoz kötődik, akinek Kaposvárott, a Kis Róma-hegyen, a festő Rippl-Rónai József  szomszédságában volt szőleje. (Az idős mesterről édesanyám sokat mesélt.) Ezen a nevezetes szőlőhegyen sokféle ízű és színű szőlő levéből készültek a zamatos borok. Nagyapám pincéjében is katonás rendben sorakoztak a finom nedűt rejtő palackok. A butéliákból minden évben - nem tudni milyen megfontolásból - kiválasztott egyet, amit aztán gondosan elásott a pince földjébe. Ezt a palackot a rákövetkező év kövércsütörtökjén ásta elő onnan, hogy felbontásával ünnepélyesen nyissa meg a nagy farsangfarki evés-ivást. Én mint gyereklány néhányszor jelen voltam ezeken a vigasságokon. Nagyon tetszett e meg-megismétlődő rítus, és nemcsak engem, de a gonosz űző farsangolásra összegyűlt szomszédokat, komákat is magával ragadta a jókedv. Jobbnál-jobb falatok kerültek terítékre, pirospaprikával megszórt kocsonyák, töltött és sült húsok találtak gazdára, jókora karaj kenyerek és aprósütemények tűntek el pillanatok alatt a tálakról, még az asszonyok is leküldtek torkukon egy kis itókát, a szigorú böjti napokra készülve tömte mindenki a bendőjét.

A farsangok sorából felrémlik előttem egy zimankós, februári nap is, amelyen riportra mentem vidékre. A házba, ahová hívtak, hidegtől elgémberedve toppantam be. Munkám végeztével a háziak vissza nem utasítható kedvességgel invitáltak asztalukhoz. Bár ne tették volna - gondoltam kezdetben -  mert a számomra ismeretlen ízű kovászos, korpás, rizses, zsemlekockákkal megszórt tejfölös cibereleves nem nyerte el ízlésemet. Kárpótolt azonban a savanykás levesről szóló sztori, melyből megtudtam Cibere vajda és Konc király küzdelmének történetét. A néphiedelem ugyanis úgy tartja, kettejük viaskodásából farsang kezdetén Konc király kerül ki győztesen, húshagyókedden, a böjt elején pedig Cibere vajda győzedelmeskedik.

Ám a farsangokról a legtöbbször Édesanyám fánkjai jutnak eszembe. A rokonok és a barátok körében legendás híre volt fehér szalagos, pirosra sült, pihe könnyű, baracklekvárban tunkolt fánkjainak. Sokan megnyalták utána mind a tíz ujjukat. Kishitűségből, hogy nekem nem sikerülnek oly finomra ezek a nagy gyakorlatot kívánó, kényes tésztájú fánkok, én inkább a fánknál kisebb és könnyebben elkészíthető cseh-fánkot, az ún. egérkét - más néven  tarkedlit vagy talkedlit - készítem. Az egérkék mellé meglepetésként, éléskamrámból előbányászom a néhány hete eldugott pár flaska ízletes gránátvörös borocskát.

 

Farsangi szalagos fánk
(Édesanyám receptje szerint)

 

50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 5 dkg vaj vagy margarin, 2 tojássárgája, 1 kis pohár rum vagy pálinka, reszelt citromhéj vagy vanillin, csipetnyi só, tej. A sütéshez bőven olaj, legalább 1 liternyi.

 

Egyszerű kelt tésztát készítünk sűrű kovásszal, a tojássárgákkal, kevés vajjal vagy margarinnal és annyi langyos tejjel, hogy lágy, kalács állagú tésztát kapjunk. A tésztát fakanállal, géppel vagy kézzel, nyitott ujjakkal addig verjük, amíg az sima, hólyagos nem lesz és elválik a kéztől, edény falától.  Ezután a tésztát megszórjuk liszttel, letakarjuk és langyos helyen, jó másfélszeresére kelesztjük. Majd liszttel meghintett deszkára borítva, kezünkkel ujjnyi vastagra nyomkodjuk, fánkszúróval, vagy vizespohárral kiszaggatjuk és letakarva még kb. ½  órát kelesztjük. Vigyázzunk arra, ha a tészta túlkel, nem lesz szalagos! A tésztát langyos alapanyagokból (lisztből, tejből, vajból) készítsük el és a helyiség se legyen hideg.

A megkelt fánkokat bő, középforró zsiradékban, lehetőleg olajban sütjük ki. Ha túl forró az olaj akkor a fánk belseje nyers marad. Ha sok tésztát teszünk az olajba akkor a fánkok nem tudnak rendesen megnőni és nem lesznek szalagosak. Ügyeljünk arra is, hogy a megkelt fánkok  felső része kerüljön először az olajba. A sütés kezdetén fedjük le fedővel, majd amikor az alsó részük megpirul, fordítsuk meg a fánkokat és most már fedő nélkül sütjük szép pirosra.
A kisült fánkokat szűrőkanállal szedjük ki több rétegű törlőpapírra. Még forrón szórjuk meg vaníliás porcukorral és még melegen tálaljuk barack-, málna-, ribizli-, áfonya ízzel.
(A megmaradt olajat ételek készítéséhez felhasználhatjuk.)

 

Cseh-fánk (tarkedli vagy talkedli) vagyis egérke

 

50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, két tojás, ½  dl tej, 10 dkg cukor, késhegynyi só, olaj a kisütéshez, a tálaláshoz savanykás (sárgabarack, ribizli, málna, áfonya stb.) dzsem.

 

A liszt közepén egy mélyedésbe öntsünk 2 dl langyos tejet, morzsoljuk bele az élesztőt 2 dkg cukorral és kissé kelesszük meg. Ezután a kovászhoz keverjük a két tojás sárgáját, a sót és a többi tejet és fakanállal alaposan felverjük. Egészen lágy, gyenge tésztát kell kapnunk. Ruhával betakarjuk és langyos helyen kb. ½-1 óra hosszat kelesztjük. A tésztába óvatosan belekeverjük a 2 tojás keményre vert habját, ismét kelesztjük néhány percig. Ezután a tésztát kiolajozott tarkedli- illetve tükörtojássütőbe, vagy forró bő olajba szaggatjuk kanállal, és nem túl gyorsan, mindkét oldalát pirosra sütjük.

 

(Mindkét fánknál, ha négy személyre készítjük, akkor a fele mennyiség is elegendő.)