Kézelemzés, Vegetáriánus konyha, Babonák, Hiedelmek, Számmisztika, Arcolvasás, India

Megkívántuk az édességet, de ebéd előtt sem időm, sem hangulatom nem volt nekiállni valamilyen sütemény készítéséhez. Mentőötletként eszembe jutott, a hűtőszekrényben van gesztenyemasszám, abból elég gyorsan gesztenyepürét tudnék alkotni, de a pürétől is elment a kedvem, amikor végiggondoltam, hogy a püré kinyomásához krumplinyomó kell, annak az elmosogatásához meg pláne nem fűlött a fogam. A gesztenyés ötletemtől azonban nem akartam tágítani, hisz meglágyult  a gesztenyemasszám. Fogtam egy kést, a csomagnyi gesztenyét négy szeletbe elvágtam, tányérra raktam, megspricceltem tejszínhabbal, s végezetül meglocsoltam csokoládémártással. Semmiben sem különbözött az igazi gesztenyepürétől, sem ízben, sem kinézetre. Nagyon finom volt, és csak pár percembe került megalkotása.

De hogy cikkem ne legyen, ilyen kurtán, furcsán  rövid, néhány szót írok a gesztenyéről. Nálunk sokféleképpen eszik, elsősorban süteményként, készítenek belőle gesztenyés kúpot, tortát, pudingot, összepárosítják körtével, őszibarackkal, almával, finom a gesztenyés fagylalt, de felhasználják húsok töltelékeként is. A legismertebb mégis a gesztenyepüré. Egy meleg nyári napon a nálunk nyaraló holland házaspárt elvittük a Duna-kanyarba, ismerkedjenek meg hazánk egy darabjával. Ebédre a Silvanusba tértünk be, evés után gesztenyepürét rendeltünk. Mikor Jan megkóstolta az általa ismeretlen édességet, bevallása szerint fogalma sem volt, hogy mit eszik, a hollandok nem ismerik a gesztenyét ételként. Miután felvilágosítottuk - a második kanáltól fogva az utolsóig - nem győzte dicsérni ezt a magyar finomságot, egyfolytában csak azt sajnálta, hogy náluk erről nem tudnak.