|
Akár a dinnye esik a késre, akár a kés a dinnyére, mindenképpen a dinnye a vesztes.
(Afrikai közmondás)
Szívesen eszem sárgadinnyét, azonban számomra minden egyes dinnye
vásárlása lutri, kockázatos vállalkozás. Általában három sárgadinnyéből
csak kettő élvezhető, ám ha nincs szerencsém, csupán egy a jó, olykor
még egy sem. Idén egymás után két mézédes, illatos sárgadinnyét sikerült
vásárolnom, amitől aztán vérszemet kaptam, s alig vártam, hogy a
harmadikat is megkóstolhassam. Ebben viszont már csalódtam, kőkemény
húsa, ízetlen, ehetetlen volt. (Egyébként életem legízletesebb
sárgadinnyéjét Törökországban, az Ararát lábánál elterülő
kelet-anatóliai Agri városában, míg a legízetlenebbet az iráni
Eszfahánban ettem.)
Mivel sajnáltam kidobni uborka ízű dinnyémet, gondoltam készítek belőle
dzsemet. A dinnyeszeleteket vékony szeletekre vágtam, állandó
kevergetéssel hagytam, hogy leve elpárologjon. Hozzáadtam cukrot, ettől
azonban csak édes lett, ezért citromlevet tettem bele, és rászórtam
fahéjat, legalább illatos legyen, de ez sem javított rajta, végül, hogy
megkocsonyásodjon, beleszeltem egy egész citromot, amiből csak a magokat
szedtem ki. Főztem még egy darabig, aztán üvegbe tettem, s most nagy
talány, milyen ízű lesz a sárgadinnye dzsemem.
A tökfélék családjába tartozó sárgadinnye eredetét homály fedi, annyit
tudunk csak, hogy Indiában, Afrikában és Közép-Ázsiában ősidők óta
termesztik. Valószínűleg a karavánoknak és a hajózásnak köszönhetően
terjedt el a világban. A növénynemesítésnek, keresztezéseknek
köszönhetően manapság már a mérsékelt égövön is többfelé termesztik, ám
az igazán finom, édes dinnyéhez meleg és sok napsütés szükséges. A
sárgadinnyék ízben, színben, kinézetre és méretben sokfélék, nagyon
különbözőek, van köztük muskotály ízű és uborkát idéző, semlegesen
ízetlen és finoman édes, illatos és szagtalan, nagyságra 1 kg-tól 4
kg-ig is megnőhetnek, a héjuk színe lehet sárga, narancssárga, zöldes,
állaga pedig sima, durva, hálósan erezett és recés.
Vannak köztük korai és késői érésűek, a turkesztániak például korán
érők, a kantalup dinnyék inkább később. A muskotály dinnyék kívül
hálózatosan erezettek, a kantalup dinnyék héja rücskös, bibircses,
erősen gerezdes, a turkesztáni dinnyék héja vékony, recézett vagy
hálózott, gerezd nélküliek, az ananász típusú dinnyék sima héjúak,
enyhén gerezdesek és recézettek. A jól megérett muskotály- és a
kantalup dinnye húsa narancssárga, a turkesztániaké zöldes, az
ananászdinnyéé pedig sárgászöld. A muskotály és a kantalup dinnyék édes
illatúak, a késői sárgadinnyék héja többnyire sárga. A télen is kapható
téli sárgadinnye héja sima, világoszöld vagy fehér, enyhén illatos. A
főzelék dinnye se nem édes, se nem illatos, általában savanyításra
alkalmas. Az egy méterre is megnövő kígyódinnye ízre olyan, mint az
uborka. A díszsárgadinnye méretre akkora, mint egy narancs, nagyon
illatos.
Egyes ázsiai országokban valóságos kultusza van e gyümölcsnek, a Dinnye
nap nemzeti ünnep Türkmenisztánban, melyen az ország sárgadinnyéi -
közülük is elsősorban az ország első elnökéről elnevezett hibrid, a
Türkménbasi dinnye - számára rendeznek ünnepségeket, mely utóbbit
különösen az aromája, az íze és nagy mérete miatt értékelnek. A dinnye
napot (augusztus második vasárnapját) Türkmenisztán előző elnöke - a
Türkménbasinak (az összes türkmén vezetőjének) nevezett - Szaparmurat
Atajevics Nijazov iktatta 1994-ben az állami ünnepek sorába. Ezen a
napon - a zenés és táncos ünnepi rendezvények mellett- az ország
fővárosa, Asgabat (a korábbi Ashabád) utcáit dinnyetermesztők jurtái
lepik el, melyekben a parasztok a különböző dinnyéiket teszik
közszemlére, és adnak belőlük az emberek számára ingyenes kóstolót. A
leírások szerint e közép-ázsiai ország dinnyéje valóban kiváló, nem
véletlen mondta róla Nizajev, hogy: „A türkmén dinnye a mi büszkeségünk.
Ízének nincs párja földön, s az illata elcsavarja az ember fejét.”
Az idő előtt leszedett dinnyék azonban az utóérésben nem lesznek
édesebbek, csak a húsuk puhul meg. Épp ez, amire a vásárlásnál ügyelni
kell, ugyanis a dinnyéket - hogy a tárolást és a szállítást sértetlenül
átvészeljék - gyakran éretlenül szedik le. A dinnye érettségének
megállapítására a „szakemberek” számos „csalhatatlan” módszert
ajánlanak, melyek - bár többnyire logikusnak tűnnek - a dinnye édes
voltára sajnos nem jelentenek garanciát. Ettől függetlenül az általam
ismert tanácsokat közreadom, hátha olvasóimnak több szerencséjük lesz
velük. Azt mondják, hogy olyan dinnyét válasszunk, amelyik a méretéhez
képest nehéznek tűnik, s a felületén nincsenek sérülések, vagy
túlságosan puha területek. Majd érdemes tenyérrel megütögetni a dinnyét,
s ha tompa, kongó hangot hallunk, az első teszt sikeresnek tekinthető.
Vigyázzunk, hogy a dinnyén ne legyen szármaradvány, mert ez annak a
jele, hogy az indájáról éretlenül távolították el! Az érett sárgadinnye a
leszakításának helyén enyhén behorpadt, és nyomásra kissé puhább, mint a
többi részén. Egyes dinnyefélék esetében ezen a helyen kellemes illat
is érezhető. Az erős illat viszont óvatosságra int, mert valószínű, hogy
a dinnye túlérett. A hálósan recézett dinnyéknél a hálók közötti részek
szemrevételezése is segítséget jelent, melyek színe érett dinnye esetén
sárgás vagy krémszerű, ha e területek zöldek, akkor a dinnye
valószínűleg éretlen. A felsorolt tanácsok sok igazságot hordozhatnak,
ám ha száz százalékig biztosak akarunk lenni a dolgunkban, a legjobb, ha
a sárgadinnyéből egyszerre hármat veszünk.
A sárgadinnye igen egészséges étel, koncentrált béta-karotin tartalmának
köszönhetően kiváló A-vitamin forrás. Egy csészényi kantalup dinnye
mindössze 56 kalóriát tartalmaz, azonban biztosítja a napi A- és
C-vitamin szükségletet. Ezen kívül remek B6-vitamin, rost, folsav és
niacin forrás. A kutatások szerint a dohányosok (és a passzív
dohányosok) számára különösen hasznos a sárgadinnye fogyasztása, ugyanis
ez az A-vitaminban gazdag gyümölcs - kompenzálva a dohányfüst által
okozott A-vitamin hiányt - megóvja a tüdőket a komolyabb károsodástól.
A sárgadinnyékből elsősorban szirupokat, gyümölcsleveket, dzsemet,
lekvárt, savanyúságot készíthetünk. A kivájt dinnyék megtölthetők
mézzel lecsurgatott idénygyümölccsel, vagy tojáslikőrrel megöntözött
tejszínnel, cukorral, citrommal ízesített túrókrémmel. Sokan kedvelik a
sárgadinnyét nyers sonkával párosítva, vagy vajjal, rummal párolt sült
hússal esetleg sült hallal tálalva.
Sárgadinnye fahéjjal, jól lehűtve
A jól lehűtött, majd felszeletelt sárgadinnyét rendezzük el a tányérokra, szórjuk meg porcukorral, és késhegynyi őrölt fahéjjal.
Sárgadinnye, aszalt szilvával
Az alaposan behűtött dinnyét vágjuk félbe, kaparjuk ki a magokat,
töltsük meg a belsejét feldarabolt aszalt szilvával, öntsünk rá fűszeres
édes bort, legjobb a tokaji édes szamorodni. Tetejére nyomhatunk
tejszínhabot. A bor helyett ánizslikőrrel is nagyon finom.
Iráni sült, töltött sárgadinnye
A kettévágott dinnyéből a magokat kaparjuk ki, töltsük meg apró kockára
vágott nektarinnal és körtével, a tetejét szórjuk meg porcukorral és
fahéjjal. Forró sütőben süssük kb. 15 percig. Melegen tálaljuk, mellé
adhatunk citromot, aki szereti, a töltött, sült dinnyét meglocsolhatja a
citromlével.
Iráni majonézes sárgadinnye, ementáli sajttal és ananásszal töltve
Vágjuk négy részre a magjaitól megszabadított sárgadinnyét, töltsük meg a
dinnye darabokat kockára vágott ementáli és ananász keverékével, a
tetejére tegyünk egy kanálnyi majonézt. Díszítsük egy mentalevéllel.
Sárgadinnye befőtt
A meghámozott, magjától megtisztított dinnyét vágjuk vékony szeletekre,
rakjuk üvegekbe. Készítsünk szirupot, kevés vízzel és 7 dl-es üvegenként
négy evőkanál cukrot számítva, forrázzuk le a dinnyeszeleteket. A
tetejére szórjunk nagyon kevés nátrium benzoátot, és szárazgőzben
hagyjuk kihűlni.
|