|
Dzsajpurban, amikor a Királyi Palotával átellenben megpillantjuk a Dzsantar Mantar modern formájú, különleges alakú muszereit, olyan érzésünk támad, mintha egyenesen a jövobe, vagy egy absztrakt szobrászmuvész kiállítására érkeztünk volna. A csillagászati méroeszközként szolgáló építmények között csavart, ívelt, körkörös, lépcsozetes egyaránt megtalálható. A „szoborpark” elemei, melyek mészkobol és márványból épített tornyokból, lépcsokbol és oszlopokból állnak, valójában gondosan megtervezett muszerek, melyek ma is igen nagy pontossággal mérik az idot, az égitestek mozgását és helyzetét, és segítik a nap- és a holdfogyatkozások idejének meghatározását. Az obszervatórium elnevezése eredetileg Yantra Mantra volt (a yantra muszert, a mantra számítást jelent), és csak késobb – a helybéliek dialektusa nyomán – vette fel a ma használatos Dzsantar Mantar nevet. (Mások szerint az elnevezés nem hordoz jelentéstartalmat, hanem egy olyan varázsszó, mint az abrakadabra.)
A csillagda építésének az ötlete a – matematika és a csillagászat iránt szenvedélyesen érdeklodo - városalapító maharadzsa, Szavaj Dzsaj Szingh fejébol pattant ki, miután megbízták a hindu és a muszlim naptár egyeztetésével. Mindenekelott áttanulmányozta korának asztronómiai ismereteit, a görög filozófus, természettudós Arisztotelész (i.e. 384-322) és az alexandriai matematikus Eukleidész (i.e. 300 körül) csillagászattal foglalkozó muveit perzsára fordította, az egyiptomi csillagász az i.e. 85 k.-161 k. élt Ptolemaioszét pedig szanszkritra ültette át. Munkatársaival méréseket végeztetett Európában, német szakembereket hívott meg, ezen kívül együttmuködésre kérte fel Boudier jezsuita szerzetest Bengálból. Tervének megvalósításához nagy lendületet adott az akkortájt felépített szamarkandi és üzbegisztáni obszervatóriumok tervrajza, valamint az ég csillagainak rendszerérol készült katalógus. Ez az összeállítás lett Dzsaj Szingh munkájának alapja, jóllehet a saját mérései némiképp eltértek attól. Részben etáblázatok hibáinak kijavítására is építette a csillagvizsgálóit.
 Már ot megelozoen sokféle muszert szerkesztettek a csillagászok, de azoknak a legtöbbje fémbol készült és idovel megkopott, vagy pedig kicsi méretük miatt nem lehetett velük pontos méréseket végezni. Az iszlám országokban már konstruáltak nagyobb méretu muszereket is, ezért Dzsaj Szing támogatást kért Zij-i-Mohammad Sahtól, hogy a saját maga által szerkesztett, kikísérletezett muszereit építhesse meg.
Dzsaj Szingh a precíz mérés érdekében kobol és mészkobol kívánta elkészíteni hatalmas muszereit, úgy vélte, hogy azok inkább kopásállók, kevésbé szakadnak, repednek, hasadnak, mint a fém. Az óriási méretu muszerek mindegyikébol kettot húzatott fel, ha netán a páros muszerek egyikére árnyék vetülne, akkor a másikról le lehessen olvasni az adatokat. Valamennyi építményhez vízelvezetot készített, hogy a csapadék nem károsítsa azokat.
A dzsósík (asztrológusok, csillagjósok) által Dzsantra Mandirnak (Muszerek templomának) nevezett obszervatórium négy fo építménybol áll. A Szamrat Dzsantra egy hatalmas napóra (állítólag a legnagyobb a világon), melynek gnómónja (árnyékveto oszlopa, az óra mutatója) több mint 20 méter magasságra van a lépcsos oszlop alapjától. A Ram Dzsantra, mely egy nyitott, henger alakú torony, ablakokkal és a közepén oszloppal, az égitestek pozíciójának meghatározására szolgál. A csillagok és bolygók adatait annak alapján lehet meghatározni, hogy a muszer középpontjában elhelyezkedo, az oszlopnak háttal álló megfigyelo melyik ablakon keresztül látja a kérdéses égitestet.A két fehérre festett félgömbbol álló Dzsaj Prakash ugyancsak idoméro eszköz, a helyi ido mellett a nap deklinációját és a zodiákust mutatja a meridiánon. A negyedik muszer, a Miszra Dzsantra egy olyan napóra, amelynek segítségével megtudhatjuk, hogy a leolvasás idopontjában hány óra van a föld másik négy másik városában.
Az elso csillavizsgálót 1724-ben építtette fel Delhiben, a késobbiek során még négyet emeltetett, a Dzsajpurin kívül Benáreszben, Uddzsainban és Mathurában, ez utóbbi már nincs meg, a másik négy viszont jól bírja az ido viszontagságait, s még jelenleg is tudományos pontossággal, teleszkóp nélkül lehet velük tanulmányozni az égitestek járását, azóta is mérik, mutatják az ido múlását. A mindössze 44 évet élt Dzsaj Szingh, Amber rádzsája nemcsak Dzsajpur megtervezésével írta be magát India történelmébe, hanem mint csillagász és matematikus is bizonyította rátermettségét, a Dzsantar Mantarok megszerkesztésével maradandót alkotott, e bizarr vonalú muszerek mind rá emlékeztetnek.
|
