Kedves Olvasóim!

Miként azt valószínűleg észrevették, az oldalam az elmúlt hetekben jelentősen átalakult. Az időközben okozott kellemetlenségekért elnézésüket kérem. Amennyiben a honlapom jobbításához bármilyen további javaslatuk lenne, minden észrevételüket örömmel veszem.

Rosta Erzsébet

SlideBar


Az emberiséget régóta foglalkoztatja az égitestek fogyatkozása, vagyis az a jelenség, amikor valamelyik égitest - egy másik bolygó takarása miatt - egyáltalán nem (teljes fogyatkozás), vagy korongjának csak egy része (részleges fogyatkozás) látható. Közülük is elsősorban a mindenki által megfigyelhető nap- és holdfogyatkozás a legjelentősebbek. A népek körében a Napról és a Holdról változatos elképzelések születtek, különféle mítoszok terjedtek el. Voltak, akik testvéreknek, vagy házastársaknak tartották őket, mások szerint csak udvaroltak egymásnak.

A szibériai őslakók hiedelmében a Hold fokozatos fogyását - az ő szavaikkal a „lassú haldoklását” - nem más, mint házastársa, a Nap okozza. A balti népek magyarázatában a holdfogyatkozás a villámisten büntetése, aki az égitest kettévágásával állt bosszút a Holdon, mert elhagyta urát, a Napot. A Dél-Amerika észak-nyugati részén élő indiánok, akik a Holdat főistenként tisztelik, napfogyatkozáskor istenük győzelmét ünnepli a Nap fölött. A holdfogyatkozásokat viszont szomorú eseménynek tartják, és ilyenkor a Holdat megsiratják. A Szahalin-félszigeten, a japán Hokkaidón és a Kuril-szigeteken élő ajnuk telihold idején vidámnak, jókedvűnek tartják, és ajándékokkal halmozzák el a Holdat, amikor viszont fogyóban van, úgy vélik, hogy rosszkedvű és sír.

A régi korok emberei - bár nem ismerték az okait - gyakran képesek volt előre jelezni a fogyatkozásokat, és a jelenséget igyekeztek a legjobb tudásuk szerint értelmezni. A holdfogyatkozásokra a legkézenfekvőbb magyarázat az volt, hogy valamilyen lény elfogyasztja a holdat, feltehetően ez az eredete annak, hogy a kínaiaknál a fogyatkozás elnevezése „chih”, melynek evés, enni a jelentése. A szlávok képzetében farkasember harapdálja a holdat, az abházok szerint pedig – főistenük, Ancva rendelkezésére – a hold boszorkánynővére falatozik időnként belőle. Egyes amerikai indián törzsek szerint óriási kutyák vadásznak rá, s amikor elkapják, széttépik, és a sebeiből kifolyó vér sötétvörösre festi a holdat. A legtöbb holdfogyatkozás sötétpiros színe, amit valaha a hold kifolyó vérének tartottak, szintén a holdból való evés mellett szólt. Ma már viszont tudjuk, hogy a fogyatkozáskor megfigyelhető színárnyalatokat a Föld légköre okozza, mely a napfény kék és zöld színű részét jórészt kiszűri, így a maradék fényben a vérvörös vagy narancsos szín dominál.

Egy a holdfogyatkozásról szóló szikh legenda szerint fogyatkozáskor a hitelezője elől rejtőzködik el a Hold, amikor ugyanis nagy szükségben volt, egy szolgától kért kölcsönkért némi pénzt kamattal. A tartozását azonban nem tudta időben megadni, ezért a kamat oly mértékben növekedett, hogy lehetetlenné vált számára az összeg visszafizetése. Azóta valahányszor a kölcsönző megjelenik a pénzéért, a Hold mindaddig elrejti az arcát, míg a férfiak és a nők a földön bőséges adományt nem adnak a szolgának.

Bár a holdfogyatkozásról sokféle elképzelés létezik, az emberek körében mindig nagy egyetértés volt abban, hogy a jelenség nagyon rossz előjel. Az ősi kaldeusok véleménye szerint a holdfogyatkozás a Hold haragját jelzi, amelyet hamarosan éhínség, járványok, vagy természeti csapások követnek. Az ősi Babilon lakói azt is megfigyelték, hogy a részleges holdfogyatkozás a hold melyik kvadránsában volt a legerőteljesebb, és ebből arra következtettek, hogy a természeti csapások az országuk mely földrajzi területeit fogják a legjobban sújtani.

Az alkalmatlan időben kialakuló holdfogyatkozásról azt gondolták, hogy megváltoztathatja a történelem menetét, és számos esetben így is történt. Az egyiket közülük, Thuküdidész (i.e. 460?-404?) a neves ókori történész írta le, a peloponnészoszi háborúról szóló elbeszélésében. E háború második szakaszában az athéniek megtámadták, és blokád alá vonták a szicíliai Szirakuza városát. Két év ostrom után az athéniek már éppen visszavonni készültek csapataikat, azonban a parancs kiadása előtt egy holdfogyatkozás volt, melyet rossz ómennek tekintettek, és ezért - ahogyan azt a jövendőmondók előírták - a távozásukat elhalasztották háromszor kilenc nappal. E a késlekedés a szirakuziaiak számára időt adott az erőgyűjtésre, és kitörve az ostromgyűrűből, összevont erőiket az athéniek ellen fordítva, szétverték hadiflottájukat és seregüket. Athén súlyosan megrendült, a demokráciája megdőlt, és végső veresége tartós hanyatlást hozott a görög civilizáció ékkövére.

Egy nevezetes holdfogyatkozás volt 1504. február 29-én is. Ez a február Jamaica egy kis szigetén találta Kolumbusz Kristófot, az Újvilág híres felfedezőjét, ahol már hónapok óta rostokolt. Eleinte nem volt semmi gondja, mert a szigetlakók ellátták élelemmel és egyéb felszereléssel, azonban arrogáns és kiállhatatlan viselkedése oda vezetett, hogy egy idő után a bennszülöttek már nem voltak hajlandóak erre. Elkeseredésében, hogy éheznie kell, felütött egy tengerészeti almanachot, melyből megtudta, hogy éppen egy holdfogyatkozás áll küszöbön. Azonnal összehívta a sziget lakóit, és közölte velük, hogy az Isten megbünteti őket, ha őt és a tengerészeit nem látják el élelemmel. És isten büntető szándékának előjeleként, egyszer csak elkezdett a hold elsötétülni. Ekkor, mit sem törődve a bennszülöttek hangos rimánkodásával, Kolumbusz eltűnt a kabinjában, és csak több mint egy óra elteltével jött elő ismét, bejelentve, hogy az Isten kész visszavonni büntetését, ha megígérik, hogy a jövőben folyamatosan biztosítják a táplálékot ő és a legénysége számára. Az őslakók főnöke azonnal beleegyezett, és néhány percen belül - Kolumbusz erejét igazolva - a hold kezdett előjönni az árnyékból. Ettől kezdve mindennel ellátták őt és csapatát, egészen 1504 júniusáig, amikor sikerült elhagyniuk a szigetet.

A holdfogyatkozással álmodni azt jelenti, hogy az álomlátó valamilyen eddig elrejtett tulajdonságára, titkolt hibájára hamarosan fény derül. Egy másik értelmezés szerint - mivel a hold az anyát, a nőiességet szimbolizálja - a holdfogyatkozás az anyai kapcsolat lazulását vagy a nőies vonások eltűnését jelezheti.

 

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK

Miklós napja - Mikulás

A kis-ázsiai Myrában, a 3-4. században élt csodatévő Szent Miklós (Nikolausz) püspök a katolikusok egyik legnépszerűbb szentje, a görögkeleti egyház a tengerészek, halászok, hajók és a hajózás...

Mennykő, ménkű, istennyila

Noha a 19. század második felében - pontosabban 1862 és 1874 között - megjelent hat kötetes magyar szótár, „a Czuczor-Fogarasi” még elsősorban a „légből ritka tünemény gyanánt lehulló köveket” vélte...

Megfázás, influenza

Bár ma már köztudott, hogy az influenza vírus által terjesztett fertőző betegség, és az orvostudomány is egyre nagyobb sikerrel képes megküzdeni vele, nem volt ez mindig így. 1918-19-ben, az egész...

Orbán, az utolsó fagyosszent

  A májusi eleji fagyosszentek - Pongrác, Szervác és Bonifác - mindenki számára jól ismertek, azt viszont már kevesebben tudják, hogy van még egy negyedik is, mégpedig Orbán (Közép- és...

Fõmenü

Az utolsó két hozzászólás

  • Álomfejtés A-tól Z-ig

    Kedves Vanessa! – Re: #603 Mivel csak annyit árult el magáról, hogy nincs gyermeke és nem dohányzik ...
     
  • Álomfejtés A-tól Z-ig

    Kedves Zsuzsi! – Re: #600 Nem tudom, hogy jól értem-e, de az utolsó előtti mondatából úgy tűnik ...