Kézelemzés, Vegetáriánus konyha, Babonák, Hiedelmek, Számmisztika, Arcolvasás, India
| Fõmenü |
|---|
| Vendégkönyv - Utolsó beírás |
|---|
|
Kedves Mónika!
Örülök, hogy tetszik az oldala... |
| Az utolsó két hozzászólás |
|---|
|
Hiedelmek, babonák, népszokások
A hiedelmek, hagyományok, a múltunkban gyökerező babonás népszokások, ha csökkenő mértékben is, színesítve kultúránkat, jelen vannak életünkben. A betegségről és gyógyításáról, a rossz és a gonosz elhárításáról, a szerencséről és szerencsétlenségről szóló babonák némelyike napjainkban is megfordul a fejünkben, és még, ha nem is vesszük őket komolyan, nem bújhatunk ki hatásuk alól.
A hagyományok, hiedelmek és babonák minden korban fontos szerepet játszottak az emberek életében, valamennyi vallási rendszer hajlott rá, hogy ezekkel színesítse tanait. Van, aki a Bibliát tanulmányozva kap tanácsot a problémájára, míg mások a Korántól várják ugyanezt. Mint, ahogy az életben minden viszonylagos, a hiedelmekkel is így vagyunk. Ami az egyik ember számára hihető, a másiknak babona. Nagy Konstantin a pogányokat tartotta babonásoknak, míg Tacitus a keresztényeket bélyegezte meg ezzel. A muzulmánok és a protestánsok visszatetsző babonaságnak tekintik a keresztényeknek az ereklyéik, szentjeik és képeik iránti tiszteletét. Ugyanakkor a keresztények a sok istenben hívő hinduk szokásait tartják valószerűtlennek. Valamennyi nagy vallás (világvallás) elítéli az ausztráliai bennszülöttek totemimádatát. Az ortodox vallási vezetők pedig a hagyományos rituálékat elhagyó modern vallásgyakorlást, mint az igazi hit babonás paródiáját bélyegzik meg. Az ateisták szemében pedig mindenféle vallásban való hit babonának minősül.
Ugyancsak a képzelet szüleményei a különböző népek mitológiái, mítoszai, meséi és legendái, hiedelmekkel átszőttek a világ keletkezéséről, az istenekről, isteni származású hősökről, szentekről, természetfölötti adottságú, élethű cselekedetű emberekről, különleges lényekről, szörnyekről, természeti csodákról, tüneményekről szóló elbeszélések, leírások. Bizonyos népi hiedelmek, mint például a szellemek létezése, jelenléte, a rontás, szemverés, vagy az amulettek, talizmánok viselése a világ minden részén megtalálhatók. Világszerte elterjedtek egyes jövendölési, jóslási szokások, a nevezetes eseményekhez – születés, házasság, költözés, halál stb. –, valamint nevezetes napokhoz, ünnepekhez (Karácsony, Húsvét, Újév, napfordulók, szentek napjai stb.) kapcsolódó szertartások, népszokások. Mindezek mellett az emberek fantáziáját mindig megmozgatta a számukra megmagyarázhatatlan, a földi eseményekre, történésekre ható, félelmetes, titkos erők működése. Így alakultak ki például az időjárásra vonatkozó, a természeti jelenségekkel, katasztrófák megelőzésével összefüggő, az égitestek járásához kapcsolódó rítusok, népszokások.
A tudományok fejlődésével, a felfedezések nyomán megismerhetőbb lett a világ, sokat csökkent a jövőnket illető bizonytalanság, a korábban félelmetesnek tartott jelenségekről lekerült a titokzatosság fátyla, számos rejtélyes eseményre, történésre magyarázatot kaptunk. Másrészt a legtöbb hiedelem azáltal vesztette el talaját, hogy sok korábbi tevékenység, melyhez valamilyen hiedelem, vagy babona kapcsolódott, eltűnt, vagy eltűnőben van az életünkből. Az ipari és technológiai forradalom következtében ugyanis ma már nem gyertyával világítunk, a seprű szerepét átvette a porszívó, nem a kezünkkel, hanem mosógépben mossuk ki ruháinkat, nem köpülünk otthon vajat, és a házi kenyérsütés is kiment a divatból. A villanykörte vagy a radiátor - még, ha nem is tudjuk pontosan leírni a működésüket - kevesebb teret adnak a babonás képzelődés számára. Mindazonáltal nem sok ember mondhatja magáról, hogy gondolatait, cselekedeteit nem befolyásolja semmiféle babona. Ez annak ellenére igaz, hogy ha hirtelen megkérdeznek bennünket, jóval kevesebb babonás hiedelem jut az eszünkbe, mint amennyit nagyszüleink, vagy akár a szüleink ismertek. A babonás gondolkodás nem halt meg, csak a kor szellemének megfelelően új köntösben, alternatív gyógymódok megjelenésében, különféle vallási szekták, összeesküvés-elméletek és a new-age kialakulásában, valamint az asztrológia és a különféle jóslási praktikák újraterjedésében bukkan a felszínre. A korábbi meglehetősen irracionális gondolkodás szerencsére azonban már a múlté, egyre kevesebben hisznek a boszorkányságban, s ha valami baj, vagy tragédia történik, azt már nem a szomszéd rontásának tulajdonítjuk. Az pedig, hogy – ellentmondva a józan észnek – ma is előfordul, hogy racionálisan nem indokolható elképzelésekhez ragaszkodunk, valószínűleg azért van, mert ezzel akarjuk megmutatni függetlenségünket, hogy nem vagyunk hajlandók beletörődni, hogy teljesen eluralkodjanak fölöttünk a tudomány és a szigorú tények. De talán ez nem is olyan nagy baj, mert általa színesebbé válik az életünk.
Ajánlom
Hozzászólások
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hamar válaszolt! Hát sajnos a rossz ómen itt beigazolódott, ígyhát joggal hihetünk benne:-((( Sajnos ezen az esküvőn Apukám volt az egyik násznagy! Az előzményt már leírtam(leesett a kendő), Tudni kell Apukám 63 éves volt nyugalmazott katona, mindig minden rendben volt az egésszégével, soha nem volt beteg, aktív életet élt a nyugdíjazása után is. Letáncolta a mennyasszonnyal a menyasszonytánc ot. ahogy átadta a következő vendégnek, szívinfartust kapott és meghalt:-((( Ennek 9 hónapja! Most sajnos a másik násznagynak a felesége halt meg nagyon hirtelen, semmi előzmény nélkül agydaganatban!J a és a lakodalom éjjelén 3 családnak rabolták ki a házát...:-((( Köszönöm, hogy segített, hisz ilyenkor az ember megpróbál magyarázatot keresni a történtekre, hisz semmi előjel nem volt ezeknek a tragédiáknak! Még egyszer nagyon szépen köszönöm a segítségét, jó egészséget Önnek és további sikeres munkát kívánok!!!
Köszönöm, hogy pontosította kérdését, így már érthető, miért került a kendő a menyasszony fejére. Utánanéztem a különféle ortodox keresztény tradícióknak, ismerőseim körében érdeklődtem a hazai görög katolikus szertartásokról , szokásokról. A papi áldás (a menyasszonyavat ás) előtt az újdonsült ara fejére tett kendő leeséséhez kapcsolódó hiedelemmel azonban nem találkoztam. Annyit tudtam meg, hogy a kendő célja kettős: egyrészt az asszonnyá válást szimbolizálja, másrészt - egyes ’helyi (többnyire szláv) egyházak’ szertartásában - a fátyolhoz hasonlóan - a rossz szándékú szellemek elleni védelmet szolgálta. (Ugyanúgy, mint a levegőbe lövöldözés, vagy a falba vert szögek, menyasszonyi ruhába szúrt tűk.) Régen a kendő már az eljegyzéskor felkerült a menyasszony fejére, és csak a házasságkötést követő papi áldás után lehetett azt levenni. Mivel - mint megtudtam - az ara fejére tett kendő elég nagy, ezért igen csekély a leesésének a valószínűsége, vagyis nehezen indokolható. Minthogy a tradicionális szertartásban - akár a leányélet végét jelképezi, akár az ártó szellemek ellen nyújt védelmet (ti. a papi áldás után lesz asszonnyá, válik védetté a leány) - a kendő viselése pozitív szerepet tölt be, ezért a megmagyarázhata tlan leesése a babonás emberek számára rossz ómennek tekinthető.
Üdvözlettel,
Erzsébet
Elolvastam kérdését, és csak azért nem válaszolok azonnal, mert feltételezem, hogy valójában nem a kendő (ami egyébként nálunk ma már nem egy jellemző esküvői ruhadarab), hanem a menyasszonyi fátyol leesésére gondolt. Ez utóbbihoz kapcsolódik néhány hiedelem, és a viselésének kialakulása, elterjedése is többféleképpen magyarázható. Ha ez a fátyol idő előtt leesett, vagyis felfedésre került a menyasszony arca, annak régen nemcsak babonás "következménye" lehetett. Mivel a menyasszonyi fátyol elterjedésének története is érdekes, továbbá a viseléséhez különféle babonás hiedelmek kapcsolódnak, erről - a Hiedelmek, hagyományok, babonák c. menüpontom alatt - hamarosan egy részletesebb írással jelentkezem. Addig szíves türelmét kérem.
Üdvözlettel,
Erzsébet
Bevallom, nem nagyon tudom értelmezni édesanyja cselekedetét, legalábbis én nem találkoztam olyan népszokással, babonás hagyománnyal, mely por vagy hamu vízbe szórását írja elő. Ugyanakkor számos kultúrában régóta gyakorlat, mely egy ideje nálunk is elterjedőben van, hogy az elhunytak hamvait a levegőbe vagy a vizekbe szórják szerteszét.
A hamu tradicionális és rituális használata, melynek során a hívők hamut szórtak a fejükre, a bibliai időkből ered. Ezzel a cselekedetükkel bűnbánatot gyakoroltak, és a „porból vétettél, porrá leszel” isteni intelemre emlékeztek. Mivel a hamut mosásra is használták, fejre szórva a megtisztulást is jelképezte. Ez a hagyomány a katolikusok körében még ma is él, ugyanis hamvazószerdán a pap hamuval rajzol keresztet a hívők homlokára.
Egy másik, a kereszténység által átvett, hamuval kapcsolatos szokás, mely elsősorban a vidéki emberek körében volt elterjedt, valószínűleg a tavaszi pogány hagyományokból, rituálékból ered. A hamvazószerdán vagy nagypénteken gyújtott tüzek hamuját szétszórták a kertekben, a gyümölcsösökben , hogy védelmet nyerjenek a tetvek és a hernyók ellen. A hamuból - hogy sok tejet adjanak - jutott a marhák takarmányába is.
Üdvözlettel,
Rosta Erzsébet
Az összetört tükörhöz kapcsolódó babonás hiedelem eredetéről a másik oldalamon (*rostae-books. com/tuekoer.htm l) olvashatsz. A hetes szám (a hét évig tartó balszerencse) pedig a régi rómaiak vallásos hitéből eredhet, mely szerint hét éves ciklusokban változott az ember egészsége. (Valószínűleg ezért gondolhatják sokan még ma is, hogy hét évenként az ember összes sejtje kicserélődik.) Amikor egy tükör eltörött, úgy vélték, hogy egy egészségi periódus is véget ért. Ezután pedig egy - ugyancsak hét évig tartó - balszerencsés ciklus kezdődött.