|
A csuklás, vagyis a rekeszizom ismétlődő görcsös összerándulása, melyet az eközben összeszűkülő hangrésen át a tüdőbe áramló levegő jellegzetes zöreje kísér, nem tekinthető betegségnek, és általában a jelenség magától is megszűnik. Minden ok nélkül is előfordulhat, de a legtöbbször a bolygóideg vagy a nyelvgarat-ideg izgatása okozza.
Egykoron viszont azt hitték, hogy a csukló ember fölött eluralkodott az ördög. Sok helyütt pedig az a hiedelem járja, hogy akkor csuklik az ember, ha valaki emlegeti. A török ember, ha csuklani kezd, a következőket mondja: "Ha az illető egy barát, hadd említse a nevemet; ha ellenség, hadd dühöngjön." Hasonlóképp vélekednek az albánok is, úgy tartják, a csuklás annak jele, hogy egy barátjuk éppen róluk beszél.
Nálunk is hasonló jelentésű a csuklás, arra utal, hogy az embert valahol, valaki emlegeti. Némely vidékünkön ilyenkor isznak három korty vizet, és azt mondják: „Mit emleget, ha nem lát? Száradjon meg, ha gyaláz! Száradjon meg, mint a pernye, hogy a hideg jól kilelje!” Mivel csuklás közben az emberek egymásra gondolnak, a jelenség értelmezői a családi összetartozás megnyilvánuló jeleként értékelik.
Csehországban a csuklást rendszerint annak a jelének tekinti, hogy valaki, aki kedves a számunkra, ránk gondol. „Ki gondol rám?” - teszi fel az ember a kérdést, amikor csuklik. „Rád gondoltunk, nem csuklottál?” - kérdezik az emberek gyakran egymástól.
Az előbbiekhez meglehetősen hasonló a csuklás értelmezése a távoli Indiában is. Azt mondják, a csuklás azért van, mert az embert emlegetik, vagy rágondolnak. Mindezt azzal magyarázzák, hogy ez a szokás arra jó, hogy ébren tartsa az elutazó vagy távol élő családtagok emlékezetét.
Egyes helyeken az sem mindegy, hogy mikor csuklik az ember. A reggeli csuklás azt jelzi, hogy a kedvesünk, vagy a szeretőnk ránk gondol. Ha viszont este csuklunk, biztosak lehetünk benne, hogy nem kell egyedül aludnunk, mert a kedvesünk éjszaka eljön hozzánk. Ha pedig akkor kezdünk el csuklani, amikor mással beszélünk, valamilyen meglepetésben lesz részünk.
A csuklás elmulasztására az évezredek során számos biztos módszert dolgozott ki a népgyógyászat. Vidéken például úgy tartják, hogy a hajkoronába dugott szalmaszál kúrálja a csuklást. De azt is mondják, hogy a csuklás elállításához elegendő, ha a megfelelő személyre gondolunk. Egy másik gyógymód, ha a sörünkbe egy nyeletlen kést teszünk, majd egy hörpintésre kiisszuk a korsó tartalmát.
Egy tengerészbabona szerint a csuklás azonnal eláll, ha - miután egy acélkéssel kétszer keresztbe szeltük - levegővétel nélkül kilenc kortyot iszunk egy pohár vízből. Mások szerint nem kell ehhez a vizet késsel vagdosni, viszont, ha nem múlna el a csuklás, galambvér kortyolgatását ajánlják.
Állítólag a csuklás attól is elmúlik, ha magunkban lélegzet visszatartva ötvenig számolunk, és közben feszülten az ujjaink végét figyeljük, vagy ha csuklás közben váratlanul megijesztik az embert.
Az utóbbiakat, vagyis a levegővétel visszatartását, a csukló személy megijesztését a britek is jónak tartották, a vízivást viszont a pohár másik, távolabbra eső oldalából, illetve fejenállva javasolták. Egy 19. századi „gyógymódjuk” szerint az is megfelelt, ha a páciens - miután előzőleg ráköpött - a jobb mutatóujjával keresztet vetett a bal cipője fölött, majd visszafelé elmondta a Miatyánkot.
A walesiek, ha rájuk jön a csuklás, az első után azt mondják „Egy!”, és hogyhogy nem, de az lesz az utolsó. Kokandban (Kokand város Üzbegisztánban, az egykori Selyemút mentén) csuklás esetén az volt a szokás, hogy az emberek az „Elloptál tőlem valamit!” szavakkal támadtak a jelenlévő barátjukra. E goromba kijelentés állítólag mindkettőjük számára szerencsét hozott.
A víziváson, a lélegzet visszatartásán és a különféle mondókák, varázsszövegek elmondásán kívül a csuklással bajlódónak ajánlatos átmennie egy patakon vagy egy folyó fölött, hogy a csuklás ördöge belepottyanjon a vízbe.
A német természettudós, püspök Albertus Magnus (1193-1280) a berill gyógyító hatására esküdött, mely szerinte nemcsak a lustaság legyőzésében segített, hanem megszűntetette a csuklást és a böfögést, valamint a szem könnyezésére is kedvező hatással volt.
A spanyolok a csuklás ellen egy darab nedves papírt ragasztottak a csecsemő homlokára, míg egyes népgyógyászok szerint a lópatkó nemcsak a rontások ellen védett, hanem a csuklást is kúrálta.
A házi gyógymódok közül ismert, hogy elmúlik a csuklás, ha néhány szál kaprot, vagy egy pár tárkonylevelet elrágunk; de segíthet a csuklás elállításában néhány csepp ecet is, egy kis sóra vagy cukorra csöppentve és a szánkban lassan elszopogatva. Ugyancsak hatásos, ha szívószállal iszunk valamit, és közben mindkét fülünket befogjuk. A régiek azt is jól tudták, hogy a tüsszentéstől még a legmakacsabb csuklás is elmúlik. Ebben például egy kis őrölt bors segíthet.
Az álomfejtők szerint csuklásról álmodni kisebb akadályokat és kellemetlenségeket szimbolizál. Ilyenkor az embernek fokoznia kell a tempóját, és idejét arra kell felhasználnia, hogy közeledjen a célja felé. Egy másik értelmezésben viszont a csuklás álma azt jelzi, hogy álmodónak, vagy egy ismerősének egypetéjű ikrei lesznek. De nagy örökségre is utalhat az álomlátó egy közeli, igen kedves rokonától.
|
