|
A sápadtság - vagyis a színtelen, fénytelen bőr - fiziognómiai jelentésének megítélését illetően meglehetősen megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a sápadt bőrt lakonikus rövidséggel egyszerűen a jó karakter, a kiváló jellem ismérvének tekintik. A kézelemzők némelyike viszont a puha, sápadt-barna kezekről a hűtlenségre következtet.
A Védák (India ősi szent könyvei) szerint a sápadt arcú nő nehezen kiismerhető, viselkedése kiszámíthatatlan és laza erkölcsű.
Nincs jó véleménnyel a színtelen bőrről Arisztotelész sem. Az ő olvasatában a sápadt arcszínű ember nemcsak megbízhatatlan, de nagyon rosszindulatú, hűtlen, hamis, büszke, elbizakodott és rendkívül hitetlen is.
A későbbi - középkortól kezdődően kialakult, általánossá vált - felfogás szerint a természeténél fogva sápadt arc félénk személyt jelez, aki azonban nagyon vágyik a szerelem és a szeretet örömeire.
Az olyan férfiról, aki az indulattól elsápad, s az ajkai színtelenné válnak, úgy tartják, hogy nem szerethet igazán, vagy nincs benne kellő kurázsi, hogy szükség esetén megvédje a párját.
A csendes-óceáni Fidzsi-szigeteken rendkívül balszerencsésnek tekintik, ha a magát feketére befestő férfi sápadtnak látszik, ez ugyanis náluk az illető közelgő halálának a jele.
|
Hozzászólások
Soha nem gondoltam, hogy a sápadt arc ilyen sok lehetőséget takar. Mindig azt gondoltam, hogy talán betegség a mögöttes probléma. Ezentúl más szemmel tanulmányozom az embereket.