Kedves Olvasóim!

Akik már máskor is jártak az oldalamon, azoknak nem újdonság, hogy egyetlenegy reklám sincs rajta, és azt is tudják, hogy minden szolgáltatás teljesen ingyenes. Egyedüli „fizetségem” látogatóim elégedettsége, amit elsősorban a látogatások száma, az oldalaimon eltöltött idő, a visszatérő olvasók részaránya, valamint a tetszések (lájkok) és a megosztások növekedése jelez. Az utóbbi hetekben sajnos negatív változások történtek: kevesebb lett a látogatóm, nőtt a visszafordulások részaránya, és - megmagyarázhatatlanul - több írásomnál is jelentősen (pl. a legolvasottabb álomfejtésnél, vagy a főoldalamon - több mint félezerrel!) csökkent a korábban „szerzett”, feltehetően kiérdemelten kapott lájkok és a megosztások száma. Hiába írtam többször is a ’Facebook Support Team’-nek, választ nem kaptam. Ezzel nemcsak engem károsítottak meg, hanem azokat is megsértették, akik ily módon fejezték ki valamelyik írásom iránti tetszésüket. Mindezek ellenére a továbbiakban is szeretnék az olvasóim kedvében járni, de amíg nem kapok kellő (lájkokban és olvasottságban is kifejezett) bátorítást és megerősítést, illetve nem állnak vissza a régi növekedési trendek, elsősorban technikai kérdésekkel (keresőoptimalizálással) kell foglalkoznom. Ez sajnos egyúttal azt is jelenti, hogy - a csökkenő lelkesedés mellett - kevesebb időm is marad arra, hogy látogatóim kéréseinek eleget tegyek, kérdéseire válaszoljak, vagy újabb cikkeket írjak…


„Áldom a sorsot, hogy ez megadatott nekem.”

 

- Milyen az élet a híres festőművésszel, Szász Endre mellett - faggatom a bájos, fiatal Katit, ám hiába adresszálom kérdéseimet kizárólag hozzá, beszélgetésünket hallván időnként a férj is közbeszól.

Kati férjével, Szász Endrével- Titeket látva, leírható rólatok, hogy kiegyensúlyozottak, boldogok vagytok. Nem zavar a nagy, közel harminchét évnyi korkülönbség?

- Csak akkor zavarna, ha biztosan tudnám, hogy Bandi kétszáz évig fog élni. Tudom, ez túlzás, de ha arra gondolok, hogy Picasso 92 évet, Chagall pedig 98 évet élt, akkor bizakodom. Bevallom, a második szívrohamánál nagyon megijedtem, elborzadok a gondolattól, hogy elveszíthetem.

- Nem tudod leszoktatni a dohányzásról?

- Megpróbálom, de nem megy, egy ízben három hónapig sikerült, a nikotinéhségre azonban nagyon idegesen reagált, alig lehetett elviselni.

- Hallom, megint festegetsz, miért hagytad abba?

- Mert nagyon tetszik, amit a Bandi csinál, fékezett az ő tehetsége, zsenialitása, ötletgazdagsága, bravúros rajztechnikája. Kisebbségi érzetem volt. Mellette nem tartottam érdemesnek alkotni. Most azonban nagy örömömre egyre csak arra animál, hogy folytassam.

- Hogyan kerültél Hollóházára?

- A Szász-stúdióba jelentkeztem munkára. Grafikusként dolgoztam. Előtte képzőművészeti szakkörbe jártam, alkotótáborokban vettem részt. Jó művészek, pedagógusok tanítottak.

- Mi fogott meg Bandiban?

- Én fogtam meg őt - szól közbe a férje. Két évig udvaroltam neki, míg végre észrevett, mint férfit, engem, a vén marhát.

- Meddig álltál ellen az ostromnak?

- Két évig. Pedig tetszett a szövege, ám ez nem felengedés kérdése. Tudtam róla, hogy sok nője volt és van, nem akartam beállni a sorba. Mint művészt, egyfolytában csodáltam, de mint férfi, nem jutott eszembe.

- A fordított életritmushoz, amit a férjed diktál - éjszaka fest, délelőtt alszik, délután fogadjátok a vendégeket -, hogyan tudtál alkalmazkodni?

- Nehezen, engem most is kivet az ágy nyolc órakor. Jönnek az alkalmazottak, valakinek foglalkozni kell velük. Én az éjszakai bagoly és hajnalban kukorékoló tyúk közötti típus vagyok, nem kelek túl korán és túl későig sem vagyok fenn. Sajnos nem tudok délután pihenni, pedig muszáj lenne nyolc órát aludnom, megkívánná a szervezetem, ugyanis elég fejfájós vagyok.

- Teljesen leköt az, hogy te vagy ennek a csodálatos kúriának az úrhölgye?

- Szinte az egész napomat lefoglalja, nemcsak a háztartás, meg a kert a reszortom, hanem a Bandi körüli adminisztrációt is én végzem. Az ügyintézője vagyok. És mindig nagyon sok a vendég, főleg külföldiek látogatnak hozzánk.

- Teljesnek érzed az életed?

- Teljes mértékben elégedett vagyok.

- Érzelmes vagy?

- Igen és romantikus is.

- És abszolút realista, józan ember. Nem megy agyára a jólét, de akkor sem esik kétségbe, ha rosszul mennek a dolgok. A nők mindig akkor bolondulnak meg mellettem, amikor jól kerestem - veszi át a szót ismét szűkszavú feleségétől a beszédesebb férj, és erősíti meg a pár hónappal előbb készült riportban közölteket Bandi.

- Férjed mesél a múltjáról?

- Mindent tudok róla. Sőt, amikor a volt feleségei sorrendjét eltéveszti, én javítom ki, mivel én jobban tudom.

- Ilyennek képzelted a jövendőbelidet?

- Biztosan nem. Valószínűleg egy klassz fiatal pasit várt, hófehér paripán, akiről azonban idővel kiderült volna, hogy egy részeges disznó - veszi át a beszéd fonalát a férj.

- Milyen jegyben születtél?

- Szűzben. Állítólag a Szűz és a Bak, jól összeillenek.

- Vannak, akik Dalihoz vagy a mexikói Siquerioshoz hasonlítják a férjedet, máskor Bosch és Goya szellemi örökösének tartják. Milyen érzés egy világhíres ember mellett élni?

- Csodálatos dolog, egyfolytában büszke vagyok rá. Áldom a sorsot, hogy ez megadatott nekem.

- Pár hónapja, itt jártamkor sajnos nem találkoztunk, de Bandi oly kedvesen beszélt rólad, hogy látatlanban is megkedveltelek. Csalódtam volna, ha most nem olyan vagy, amilyennek elképzeltelek. Köszönöm a beszélgetést.

(A riportot nagybátyám feleségével, 1995 tavaszán készítettem.)

 

Hozzászólások  

0 #1 Szegfû Ildikó 2009-03-23 17:45
Kedves Erzsébet!
Vajon, hogy él az özvegy abban a nagy házban egyedül? Nagyon nehéz lehet. Nem jutott neki sok idő a boldogságból.

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK

Hét nap a virágos Rogoznicában

Mintegy tíz perc komótos autózás után, Šibeniktől 33 km-nyire, rátalálunk az elsősorban barátságos lakóiról, védett tengeröbleiről és 400 hajót befogadó jacht-kikötőjéről (Marina Frapa) híres...

Fõmenü

Az utolsó két hozzászólás

Ezeket olvasta már?