|
A bőr két főrétegét - a felhámot az irhával - rengeteg apró kis csap, úgynevezett papilla kapcsolja össze. A papillák száma az érintésre, fogásra szakosodott testrészeken - elsősorban a tenyéren és a talpon - jóval több, mint az érintésnek ritkábban kitett borfelületeken, például a hason vagy a háton. A csapocskák az idegvégződésekkel és pórusokkal együtt alkotják a bőrfodorszálakat, más néven a papilláris vonalakat, vagy bőrléceket. A bőrfodorszálak a tenyéren, az ujjbegyeken és a talpon különböző hosszúságú és mélységű rajzolatokat mintáznak, amelyek a legtökéletesebben az embernél fejlődtek ki. Bár egyszerűbb rajzolatok a magasabb rendű emlősöknél, elsősorban a majmoknál, sőt egyes madaraknál is fellelhetők, azonban ezek a vonalak többnyire csak rendszertelen pontokból állnak össze.
 A végtagokon található bőrlécek pszichológiai jelentőséggel is rendelkeznek. A fontosabb lécmintázatok megtalálhatók az emberszabású majmok kezein is, és fontos adatokat szolgáltatnak számunkra. Az ember és a majom kezének összehasonlítása hozzájárul az atavisztikus (a régi ősökre jellemző) sajátosságok azonosításához, és segít bennünket az atavizmushoz vezető öröklési hibák nyomon követésében. Dr. Cummins vizsgálatai alapján bebizonyosodott, hogy a csimpánzok ujjbegyein a bőrlécek mintázata sok hasonlatosságot mutat az emberéhez. A majmok ujjrajzolatai azonban monomorfok, azaz a bőrléc-mintázat mind az öt ujjukon azonos. Ez a fajta azonosság az emberek nagyon kis százalékára jellemző, és csak a fogyatékosok körében fordul elő. Ennek alapján állítható, hogy az emberek esetében a monomorf kezek, valamint a tudatos zónát és a tudatalatti reprezentáló Vénusz- és Hold-dombokon látható hurkok vagy örvények valamilyen abnormalitást jelző majom karakterisztikák. Az ilyen majom mintázatok jellemzőek a gyengeelméjűek és az imbecillisek körében.
Másrészről a kézen, de különösen az ujjbegyeken található lécmintázatok a különféle betegségek detektálására is alkalmasak lehetnek. Ezek a rajzolatok terhesség negyedik hónapjában alakulnak ki, és az ember élete során változatlanok maradnak. Megállapították, hogy ezek a rajzolatok a születés előtt szerzett (örökletes) mentális vagy fizikai problémákra – pl. vesebajra, reumára, fekélyre, asztmára – utalhatnak.
A papillákat sok-sok ér és érző ideg szövi át, aminek következtében alkalmasak a különböző ingerek érzékelésére. A bőrben ötfajta érzés - érintés (tapintás, nyomás), hideg- és meleg érzet, fájdalom és viszketés érzete (csiklandozás), valamint kéjérzet - különböztethető meg. Például a nyomás észlelésére az ujjbegy egy négyzetcentiméternyi területén kb. 200 Meissner-féle tapintótest szolgál. A német fiziológus, Georg Von Meissner (1829-1905) volt az, aki 1853-ban bebizonyította, hogy az ujjak hegyén lévő papillák száma 400-ra tehető, s ezek a papillák különböző rezgéseket, vibrálást bocsátanak ki, és a kéz vörös vonalaiban sokkal több ilyen tapintótest van, mint a színtelen vonalakban.
Azóta számos további kísérletet végeztek, és beigazolódott, hogy a különböző egyénekkel kapcsolatos rezgések felismerhetők és megkülönböztethetők, ugyanis a vibrálások eltérő minőségűek, intenzitásúak, ritmusúak, tehát felerősödhetnek vagy gyengülhetnek aszerint, hogy az illető milyen egészségi, gondolkodási vagy izgalmi állapotban van. E rezgéseknek köszönhetően képes például a bőrével látni a vak és hallani a süket ember. Ilyen "kéz-látás" segítségével fest színes képeket az angol Andrew Thorpe, a vak festőművész. A vibrálások csak a halál pillanatában szűnnek meg.
|
